Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

133. Arany fülbevalópár Angyalföldről hogy az avar történet első időszakában (570 620-as évek) a nyugat-dunántúli részek erősebb katonai és népi megszállása elmaradt. Erre csak a VTI. század második felében és a VIII. században került sor, kapcsolatban az avarság erőteljesebb nyugati orientációjával. Az avar uralom, amely közel két és fél évszázadig tartott, újólag felszabadította Budapest földjének helyzeti energiáit. A foglalást megelőző évszázadban, akárcsak a római uralom idején, az itteni Duna-szakasznak a különböző törzscsoportokat, népeket elválasztó határvonal jellege érvényesült. A hun birodalom felbomlását követően, mint láttuk, más népeket uralt a budai oldal, mint a pesti oldal. Viszont 570 után azonos politikai szervezet fogta össze a folyam mindkét oldalát és az ott lakó népeket. Ennek következtében újból olyan szabadon érvényesülhetett Budapest területének földrajzi előnyös helyzete, a megyeri, tabáni, csepeli átkelőhelyeka Duna jobb és bal parti területeit összekapcsoló szerepe, mint a hun birodoalom fennállása idején, amikor rövid időre megszűnt területünk évszázados határsáv jellege. A kelet —nyugati irányú átkelőhelyek folytatásaként a budai oldalon keresztülhaladó és a budai hegyvidéken túl nyugatra vezető útvonalak területsavunknak a régészeti leletanyagban is erősen tükröződő fontosságot kölcsönöztek az avar uralom századaiban. A budai oldal legkorábbi avar kori leletének tekinthető a gázlóhelyeket keresztező Duna menti útvonal szomszédságában a III. kerületi Szőlő és Kiscelli utcák találkozásánál csatornázás alkalmával átvágott korai avar kori temető lovassírja (130. kép), amelynél az elhunyt bal oldalán ellentétes tájolásban feküdt a lóváz. A hosszú fülű kengyelvasakkal és kopjával eltemetett vitéz még a dunántúli foglaló avar csoportok nemzedékéhez tartozhatott. A temető jóval későbbi részéből származik az a sárga színű korongolt agyagkulacs (131. kép), melynek formai megfelelőit a győri és a kiskőrösi temetőkből ismerjük.

47 A Budapest területét megszálló avarság egyik központja a Csepel-sziget északi részén jelölhető Csepel ki, ahol e század húszas éveiben az avarság belső-ázsiai uralkodó rétegéhez tartozó egyik főember, valószínűleg törzsfő sírját találták meg.

48 Az elhunytat a nemzetségi temetőtől elkülönítve, különálló egyes sírba temették el a VII. század első harmadában. Az elhunyt mellé tették díszes aranylemez borítású kardját (132. kép). A nyílvesszőkből következtetve az íj sem hiányozhatott a sírleletből, amelyet sajnos, nem szakemberek ástak ki. E rangos férfi magányos sírja nem választható el a foglaló avar törzsek egyikének Csepel-szigeten kijelölhető központi szálláshelyétől. A legközelebb fekvő nemzetségi temető, amennyiben egy temető részei, a Budapesti Cementárugyár területéről, valamint attól délre, a hárosi Vízművek és Szigetszentmiklós határából ismert.

49 Mindkét nemzetségi temetőrészt már a VII. század első harmadában használták. A hárosi Vízműveknél feltárt temetőrész népének embertani hagyatékából egy jellegzetes brachymorf típus különíthető el, amely Délkelet-Európa, a Kaukázus vidéke felé utal. Nem kizárt ezzel kapcsolatban, hogy a brachymorf típus képviselőiben a belső-ázsiai avarsághoz csatlakozott Kaukázus vidéki népelemet láthatunk. Ez megerősíteni látszik, amit a Dunántúl foglalásában részt vett népelemekről előbb megjegyeztünk. A hárosi oldalon, amellyel szemben a budai oldalon a korai temető még nem került elő, és a sziget több más pontján megszállt avar csoportok felügyelete alatt állottak a Csepel-szigeti átkelőhelyek, amelyek egyike, talán épp a legészakibb, a Szabadkikötő vonalába esett. A budai oldalon ez utóbbi átkelőhely és a Duna-jobbparti útvonal találkozása közelében kereshető a csepeli törzsi központhoz tartozó egyik avar csoport szálláshelye. Az utóbbi csoport egyik temetőjét ugyanis a Fehérvári út 149 - 155. alatti telken 1960-ban találtuk meg. Az első években feltárt sírok anyaga szerint a temetőt a VII. század első felében használták. A régebbi irodalomban közelebbi lelőhely nélkül a Fehérvári útról nyilvántartott avar kori bronz karperecpárok valószínűleg ennek a temetőnek korábban átvágott későkori (VII. század vége, VIII. század) sírjából származnak. A legutóbbi ásatásoknál valóban egy öntött bronz övgarnitúra is előkerült. E temető tehát éppenúgy kétrétegű, mint a Csepel szigetszent mik lósi.

50 A csepeli törzsi központ politikai körzetéhez sorolható a budai oldal többi korai avar kori lelete. Majd kivétel nélkül ezeknek a lelőhelyei is a dunai átkelők, illetőleg a hozzájuk vezető utak vonalába rendeződnek. Az említett csepeli gázlótól északabbra, a tabáni átkelőhely folytatásában, a jelenlegi Farkasréti temető területén került elő az 1890-es évek elején egy kard- és övmellékletes sír. Az aranyozott ezüstcsat és veretek felületét a második állatstílus fogazott szalagfonata díszíti. A minta megfelelőit a VII. század első felében készült igari és bócsai fejeA VI-VII. századi emlékanyag A budai oldal avar kori leletei