A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
1946. április 2. Jegyzőkönyv Felvétetett a Budapesti Nemzeti Bizottság XLII. ülésén a Budapesti Nemzeti Bizottság tanácstermében (IV. kerület, Új Városháza, Váczi utca 62-64. sz I. 14.) 1946. évi április hó 2-án. Jelen vannak: Szakasits Árpád, Kállai Gyula, dr. Gulácsy György, dr. Supka Géza, dr. Bródy Ernő, Szent-Iványi Sándor, Széli Jenő, Horváth Mihály bizottsági tagok, a Nemzeti Parasztpárt kiküldöttje, továbbá Kővágó József polgármester, Bechtler Péter és Katona János alpolgármesterek, valamint dr. Beér János tisztifőügyész, dr. Rosta László h. tanácsnok, ügyvezető titkár. ELNÖK (Szakasits Árpád): Szívélyesen üdvözlöm a Nemzeti Bizottság igen tisztelt tagjait. Engedjék meg, hogy mielőtt napirendünk tárgyalására rátérnénk, néhány szót szóljunk arról a nevezetes napról, amelynek két nap múlva lesz első évfordulója. Az ország teljes felszabadításának nagy napja volt ez! Azt hiszem, hogy éppen ebben a testületben, amelynek minden egyes tagja részt vett az ellenállás nehéz küzdelmében, nem kell ennek a napnak a jelentőségét különösképpen méltatni, mert hiszen az ellenállásnak az a szelleme, amely ennek a bizottságnak minden tagját is arra ösztönözte, hogy szembeszálljon azzal a szellemmel, amely elözönlötte Európát és országunkat, eléggé bizonyítva látta, hogy mit jelentett volna, ha a német hóhérok csordája győzhetett volna Európa felett és ha ez a csordaszellem országunkban is uralkodóvá lehetett volna. Ettől a rossz sorstól megmentette országunkat a Szovjetunió nagy népének dicsőséges hadserege. Két nap múlva lesz egy esztendeje annak, hogy a német hóhércsorda utolsó maradéka is kitakarodott az országból és Magyarország ezzel szabad országgá vált, független és önálló nemzetté. A hála mélységes érzésével fordulunk a hatalmas Szovjetunió felé, zseniális vezérférfia, Sztálin generalisszimusz felé, a Vörös Hadsereg tábornoki kara, tisztikara, a hadsereg minden tagja felé, akik a világtörténelemben páratlan hősiességgel győzték le Európa leghatalmasabb hadseregét, és mint Sztálin megígérte: saját barlangjában döfték le a fenevadat, Európa és az egész emberiség nagy szerencséjére! Mert nem lett volna érdemes élni sem ebben az országban, sem Európában, ha a hitleri gazok hatalmuk alá hajthatták volna ezt a szépmúltú földrészt! Így is szörnyű pusztulást okoztak, nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsiekben is. Nemcsak az anyagi világ omlott össze vascsizmájuk nyomán, hanem az európai kultúra is mély sebeket kapott, nem szólva arról az erkölcsi pusztulásról, amely bekövetkezett uralmuk nyomán. Európát hatásosan megmérgezte a hitlerizmus és ha az ember szemlét tart az európai országok felett, megdöbbenve észleli, hogy milyen mélyre hatolt ez a méreg. Nekünk magyaroknak legszebb hitvallásunknak kell lennie, hogy megtanítsuk a magyar népet a demokrácia értelmére és helyreállítsuk a politikai erkölcsöt; megtisztítsuk országunkat a reakció utolsó maradványától is, hogy soha többé 17* 249
