Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Hogyan élnek a kispesti téglagyári munkások? 1938. május 12. Kispest perifériáján, szürke lakásokban, nedves, sötét kis szobákban, összezsúfoltan élnek a pestszentlőrinci téglagyár munkásai, akik a gyár házaiban kaptak elhelyezést. Bár mindössze ötvenkét háztartásról van szó, és a lakóknak egy része a porcelángyárban vagy más szakmában keresi kenyerét, mégis nagyon alkalmas ez a kis közület egy szociográfiai adatfelvételre, éppen azért, mert a várostól eléggé elszigetelten áll, és mert hasonló keresetű, foglalkozású munkásréteget zár magába. A március eleji adatfelvétel a munkáséletnek megdöbbentő képét tárta fel. Összesítve az addig kivizsgált, 112 tagot magába foglaló 29 család keresetét, kitűnik, hogy az átlagos havi kereset egy családban 86 pengő, ami azt jelenti, hogy személyenként és naponként 74 fillérből kell megélniök, amely összegben azonban benne foglaltatik már a lakbér és a kedvezményes tüzelés értéke is, úgy, hogy ezeknek a levonásával kb. 60 fillér marad naponként egy főre. Persze, élnek azután egyes családok még csúfosabb viszonyok között. Láttunk egy családot, ahol a kereső férfi mellett nyolc gyermek közül csak egy lány dolgozik még, és így nem csodálatos, hogy a heti hárompengős házbér mellett, amelyet a cementfalú (!) kimondhatatlanul hideg lakásért fizetnek a heti 22 pengő 48 fillér keresetből, a 24 kiló kenyér mellett, a tízfőnyi család heti zsírfogyasztása egy kilót tesz ki. Gyümölcs, cukor, szórakozás persze ismeretlen fogalom ilyen körülmények között. A társadalmi segítség pedig abban merül ki, hogy az egyik gyerek 2 deci tejet kap naponként az iskolában, de az irkát már nem kapja meg ingyen. Megdöbbentő, hogy ezekben a népes családokban milyen kicsiny a tej-, a cukor-, a zsír- és húsfogyasztás, mert a legnagyobb luxusnak számít már, ha négy-öt főnyi család hetenként 4 liter tejet, 1 kiló zsírt, 1 kiló cukrot fogyaszt. Hús csaknem minden családnál legfeljebb egyszer van egy héten. Vitamint egyedül a citrom adhatna, de a cukor kis mennyisége mutatja, hogy igen keveset használhatnak belőle, ellenben bőven használják a tápérték szempontjából teljesen értéktelen szacharint. Nem kevésbé súlyosak az általános egészségügyi viszonyok sem. Az egyik épület 17 családjának 59 tagja például 4 W.C.-t használ, amit azonban eléggé tisztán tartanak. Viszont a közelben levő egyetlen kút vize ihatatlan, úgy, hogy messziről kell a lakóknak vizet hordaniok. A közeli szeméthegyek miatt nyáron kimondhatatlan sokat szenvednek a százezernyi légy miatt. Bár az épületek szabad térségen emelkednek, mégis csak néhány négyzetméternyi terület áll a lakók rendelkezésére, de ezt sem tudják kihasználni, hiszen a fenti épület 17 családjának összesen mindössze 32 csirkéje és egy malaca volt. Viszont a gyakori tolvajlások miatt hat kutyát tartanak, amíg a sintér, a rettenetesen magas, 10 pengős adó be nem fizetése miatt — mint a múlt évben is — újra el nem viszi őket. A ruhaneműek, főleg a gyermekeknél, siralmas állapotban vannak, és bizony gyakran hetekig maradnak el az iskolából a lyukas cipők miatt. Kulturális téren is nagyok a hiányok. Villanyvilágítás nincs, a 29 családban egynél volt rádió (!), nagyon