Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

a lakásszükségletet kielégítené. Az állandó lakáshiány e monopolkereskedelem létalapja. Éppen ezért harcoltak és harcolnak e monopolkereskedelem érdekeltségei és megbízottai állandóan a hatósági lakásépítés ellen. A 3 % üresen álló lakás szabálya nem helytálló azért sem, mert nem veszi figyelembe, hogy milyen lakásnagyságokban keletkezett a lakáskínálat, és hogy milyen a lakások kiállítása. Az üres lakások minőségének megállapítása nagyon fontos. Ha ezt elvégezzük, kiderül, hogy az üres lakások hatása csak bizonyos körökön belül érvényesül, és az egyes körökön belül más és más a hatás. Az első körön belül (szegények lakásai) semmi hatás sem mutatkozik, a monopolhelyzet itt a legerősebb. A magántőke szinte évtizedek óta nem épít olcsó kislakást, vagy csak olyan kis mennyiségben épít, hogy az semmi hatással sem lehet a piacra. A középső körön belül az üres lakásoknak már van valami hatásuk (rendes 2—3 szobás lakások): az árak nem emelkednek, az építkezés lelassul. Végül a 4—5—6 szobás lakások esetében, a felső körön belül, a 3 %-nál több üres lakás már érvényesíti a keresletkínálat törvényét: a lakások ára csökken. Tehát látjuk, hogy a monopolhelyzet nem zárja ki a kereslet-kínálat egy bizonyos mértékű érvényesülését. Azonban mindebből nyilvánvaló, hogy a társadalom nagy többségére nézve a monopolhelyzet érvényes. Ha a kereslet-kínálat törvénye általában nem érvényes a lakástermelésben, nem lehet olyan értelemben beszélni lakástermelési válságról, mint ahogyan beszélünk ipari és mezőgazdasági válságról. A lakástermelés piacra dolgozik, de monopolizált piacra. A válságok azonban közvetve hatnak a lakástermelésre; ez a hatás kettős és ellentétes: az építőanyagok árainak, a munkabéreknek és a kamatlábaknak a csökkenése serkentőleg hat, ezt ellensúlyozza a fogyasztók anyagi helyzetének romlása. Tőkeszegény országokban a válság idején a tőke menekül az ingatlanba és a házépítésbe is. Ilyen országokban alig csökken a már úgyis kisméretű lakástermelés : Új lakások száma Budapesten 1925—1929-ig átlagosan évente 6407 1930- ban 4536 1931- ben 4355 1932- ben 5536 1933- ban 4118 A nagyobb vagy nagy tőkékkel biró országokban csökken a lakástermelés és a válságot követő évben hirtelen emelkedik. Kétségtelenül ez a legalkalmasabb pillanat az építkezésre: a nyersanyagok árai, a munkabérek, a kamat még alacsonyabbak, és a fogyasztók helyzete javuló irányzatot mutat. A gazdasági válságok bizonyos számú üres lakást „termelnek", főként a már említett legalsó körben: a lakók anyagi leromlásának következtében nem tudják fizetni a régi béreket, a háztulajdonos fölmond nekik és kilakoltatja őket, ha nem mennek el szépszerével. Ez a folyamat a válságok utolsó éveiben a legerősebb. 1931 decembertől 1932 novemberig Budapest háztulajdonosai nem kevesebb mint 9885 kilakoltatási kérelmet nyújtottak be az erre kijelölt miniszteri biztoshoz. A miniszteri biztos ezek közül 2209 lakót ki is lakoltatott. A lakások javarészt üresen