Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

hogy az úgynevezett hajóhivatali ideiglenes vízmű lehetőleg kihasználtassák s a víz­vezeték vize ellen emelt gyakran igen jogos panaszok megszüntethetők legyenek. Ilyen panasz volt az, hogy a vízmű csekély mennyiségben adja a vizet, hogy a szol­gáltatott víz is igen gyakran iszapos, zavaros. Szóval az egészségre ártalmas alkatré­szekkel van tele, minélfogva gyakran a helyett, hogy annak élvezete az egészség fenn­tartására szolgálna, inkább betegségeket idéz elő. E panaszok megvizsgálása közben Wein János 3 vízvezetéki igazgató, ki már az 1873. évi márczius 23-n kelt s ide nyomtatásban csatolt jelentésében indokolva kifej­tette azon nézetét, hogy a hajóhivatali téren levő vízvezetéki szívó-kutakat sokkal nagyobb sikerrel lehetne kihasználni, mint az eddig történt, később beadott jelenté­sében azt javasolta, hogy mielőtt a végleges nagy vízmű létesítésének kérdése újból felvétetnék és tárgyaltatnék, aránylag csekély mérvű beruházással kísértessék meg az, hogy váljon a hajó hivatali kutak az egészséges szűrvizet mily mennyiségben volnának képesek szolgáltatni. Az időközben megalakult fővárosi törv. h. bizottság 1874 elején Wein János vízvezetéki igazgatónak ezen javaslatát elfogadta, s ahhoz képest elren­delte azt, hogy a vízműtelep egy beszerzendő új szivattyú géppel bővíttessék, továbbá szakértő bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy az mind a pesti, mind a budai területet földtanilag alaposan megvizsgálván, nyilatkozzék a felől, hogy lehetne-e és miként a főváros területein található földalatti vízforrások felhasználásával a lakos­ságot egészséges ivóvízzel ellátni. Míg azonban ezen szakértő bizottság működött, és már a harmadik szivattyú gép is szolgáltatta a vizet, a balparti lakosság vízigénye úgy megnövekedett, hogy azt már a megnagyobbított szívótelep sem volt képes kielégíteni. E panaszok a víz tisztátalansága miatt ismét hangosabban fordultak elő, minél fogva a fővárosi tanács sürgősen indíttatva érezte magát arra, hogy ezen panaszok végleges megszüntetésére gondoskodás tétessék. Wein János vízvezetéki igazgató az 1875-ik év elején tervet mutatott be a tanács­nak, melyben támaszkodva a telepvizsgáló bizottságnak mellékelt jelentésére, azt javasolta, hogy a hajóhivatali vízvezetéki telep egészíttessék ki éspedig oly módon, hogy az ottani nagy bőségű és kitűnő vizet szolgáltató földalatti források egy, a mar­githídig terjedő vízszintes szűrőcsőbe felfogassanak, s az ily módon nyerendő számí­tása szerint naponkint mintegy 600,000 • láb* tiszta, jó ivó víz egy új kazán telep, és két új gép segítségével szállíttassék szét a város lakossága számára. Ezen tervezet Wein János számítása szerint mintegy 300.000 ft költséget igényelt volna s az ily mó­don kibővített vízmű mintegy 30 évig fedezte volna a lakosság víz-szükségletét. A főváros szakbizottmányai ezen tervezetet, melyet mind olcsósága, mind pedig azon körülmény, hogy az egész a legtermészetesebb s felfogható viszonyokra volt alapítva, ajánlatossá tett, egyhangúlag pártolták, azonban közgyűlésünk akkor nem vélte ezen tervezetet elfogadhatónak azért, mert véglegesen óhajtván intézkedni a főváros vízvezeték ügyének kérdésében, nem látta czélszerűnek azt, hogy a végleges létesítésnek egy ideiglenes művel esetleg útját állja. De később a szakbizottmányok alapos felvilágosításaiból meggyőződvék arról, hogy ezen ideiglenes műre a közönség­3. Wein János (1829—1908): mérnök, a Fővárosi Vízmüvek első igazgatója. * Egy köbláb = ~ 27 liter

Next

/
Oldalképek
Tartalom