Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Vázsonyi Vilmos országgyűlési képviselő a következő beszéd kíséretében adta át a polgármesternek a fővárosi polgárok és munkások választójogi bizottságának határozatát: Polgármester Úr! Megjelent itt Budapest népe, hogy a városházát megjelenésével népházzá avassa. A titkos tanácsosok titkos tanácsai után, íme, egybegyűlt itt a budapesti nép tanácsa, hogy nyilvánosan adja meg a maga tanácsát, hogy nyilvánosan fejezze ki a maga akaratát. Megkérdezés nélkül felemeljük szavunkat és hirdetjük az igazságot: az általános választójog már győzött a háborúban, a fronton, mert az általános és egyenlő választójog hadserege védi meg e hazát, hát itt az ideje, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog győzzön és uralkodjék a békében is. Nem lehet többé különbséget tenni állam és nép, haza és jog között. Mi erős magyar népet akarunk, amelyet erőssé tesz az, ha egybeforrasztjuk a dolgozó magyar nép fiait. A dolgozó polgárokat, a dolgozó munkásokat, a magyar népet osztály-, felekezet- és nemzetiségi különbség nélkül egybeforrasztja őket mind az egyenlő jognak magasztos ereje. Becsületet, jogot, hatalmat követelünk a munkának. És amidőn itt megjelenünk, hogy kifejezzük akaratunkat, hirdetem: Mi vagyunk a jó magyarok, mert mi bízunk a magyar nép jövendőjében, hogy a magyar népnek sem erőszakra, sem ravaszságra nincs szüksége azért, hogy ebben a magyar hazában fenntartsa a maga uralmát. Mi vagyunk a jó magyarok és az édes haza nevében kiáltjuk: Ne legyenek többé mostoha gyerekek! Mi vagyunk azok, akikben az igazi, nem a hamis és álszenteskedő vallásosság tüze lobog. Mi, akik azt hirdetjük, hogy nincs joga itt senkinek a földön, hogy bitorolja Isten jogát és különbséget tegyen ember és ember között, ha azok mind egyformán isten képére formáltattak! A szabad isten nevében kiáltjuk: szabad emberek akarunk lenni! Polgármester Úr! Átadjuk íme Önnek a polgárok és munkások testvériesen egybeforrott, itt benn és odakünn szorongó százezreinek nevében a budapesti népnek írásba foglalt akaratát. Arra kérjük, hogy adja át ez írásba foglalt kívánságunkat királyunknak, akinek szózatát hangoztatjuk, amikor azt dörögjük: Jogot a népnek! 2 Köszöntjük őt, a magyar királyt, aki népének jogot ígér. Nem mint szolgák, nem meggörnyedten, de mint szabad emberek köszöntjük az alkotmány első emberét. Mondja meg királyunknak, hogy Budapest népe nemcsak az ország szíve, amely csak dobogni tud a népjogokért, Budapest népe egyúttal kész arra, hogy erős karja is legyen Magyarországnak. Olyan kormányt követelünk, mely minden más kérdést megelőzően törvénybe iktatja az általános, egyenlő és titkos választói jogot. Készek vagyunk szívós, elszánt küzdelemre, kockára dobva mindenünket, minden olyan kormány ellen, mely kísérletet tenne a nép jogának elalkudására vagy elhalasztására. Polgármester Úr! Mondja el ott, hogy a mi lelkünk tele van bizodalommal, hogy a királyi szónak teljesednie kell. De mondja el egyúttal, hogy lelkünk tele van 2. Ld.: a 139. dokumentum. 1. számú jegyzetét.
