Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

ban a következő években mikor és mennyit foglalkozott könyvével, meg nem állapítható. Kétségtelen csak az, hogy, mikor 1575-ben olasz földre ment, még nem volt vele készen és Báthory Istvántól több fontos oklevelet kért és kapott, hogy munkájában fölhasználhassa: Ebből következtethető, hogy 1576-ban még bővítgetett, javítgatott históriáján. Halála kivette kezéből a tollat s a két évtized után, mely alatt hosszabb-rövidebb megszakításokkal dolgozgatott rajta, befejezetlenül jutott hagyatékából Báthory Istvánhoz. Midőn Forgách munkába kapott, olyasféle alkotás lebegett szemei előtt, milyenek Tacitus mesteri kezéből kikerültek. A Historiarum és az Ab excessu divi Augusti könyvei jó ismerősei voltak Forgáchnak; behatóan tanulmányozta őket s nemcsak egyes részleteket tudott belőlük idézni, hanem nyelvére, előadása módjára s némileg még műve beosztására, anyagmegválasztására is hatással voltak.

1 Mindamellett Forgách önálló irói egyéniség, ki széles körű, alapos tanulmányokat, megfelelő készületeket tett czélja elérésére s munkája határozottan megmutatja, hogy alkotója nem szűkölködött a hivatásos történetíró tulajdonságai nélkül.

2 Munkája anyagának összegyűjtésénél a régebbi dolgokat hallomásból, esetleg a tőle olvasgatott, itt-ott megjavított Bonfiniusból vagy Tuberóból szerezte. Nem épen lehetetlen, hogy ismerte Szerémi György emlékiratát; legalább a Zapolyaiak boszniai származásáról való azonos híradás erre mutatna, noha egyébként határozott bizonysággal meg nem állapítható, hogy Forgách Szerémi munkáját forgatta volna. 1540—1552 közt Tinódi Sebestyén volt hasznos, jól kiaknázott forrása. Folytatólagosan esetleg Bornemisza jegyzetei, kitől szóbeli értesülései is voltak, a követjelentések, melyekből másoknak is közölt leveleiben híreket, tehát ismerte őket s hivatkozik is rájok, egyes okiratok, személyes tudása, melyet különböző útjain szerzett, a másokkal, pl. egyes csatából menekültekkel, egyes csapatvezérekkel való beszélgetésből, levelezésből merített, a tárgyalások, tanácskozások folyamán gyűjtött, adták neki az anyagot. Ha már a magyar eseményeknél sem érhette be a maga II. Fülöp első feleségének halála (407. 1.) és Anna főherczegnővel való házassága (407., 441. 1.). 1 V. ö. Sörös Pongrácz : Tacitus és Forgách Ferencz, Egyet. Phil. Közlöny, 1899. 3 Acsády : Yerancsics Antal és Szerémi György, Irodalomtört. Közi., 1894. 34. 1.