Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

kötelességeiket (hiteleshelyi oklevelek kiadását, megbízatásokban való eljárásukat) kifogástalanul fogják végezni. Ezért szorgalmazta a király és az országgyűlés, hogy az összes, „főképpen pedig a pecséttel bíró konventek" élére csak az illető rendből való reguláris apátok kerüljenek. Ha ugyanis rendezett élet folyik bennük, akkor „sem a levelek kiadásában, sem egyebekben nem történhetik csalárdság". Ám a konventtagok számának megcsappanása nagy nehézségeket okozott ezen a téren is. Nem egyszer előfordult, hogy a konventek nem megjelelő képességű vagy erkölcsű egyénnek adtak hivatalos megbízatást. Ezért az 1492. évi országgyűlés elrendelte, hogy csak fölszentelt papok működhetnek mint hites személyek, s munkásságukért a perjelt és az őrszerzetest tette felelőssé. S azt is kimondotta, hogy a kisebb konventek szüntessék meg ezirányú működésüket. De az is jellemző a korviszonyokra, hogy az 1508. évi vizitátorok megemlítették Somogyváron, hogy az öttagú konventből három személy használhatatlan nemcsak az istentisztelet, hanem a hiteleshelyi teendők végzésében is, a másik kettőt viszont teljesen igénybe veszi a hiteleshelyi munka. E tekintetben a leghíresebb szerepet a kolozsmonostori konvent játszotta 1437-ben. Említettük már, hogy a jobbágyok és a földesurak ellentéte 1437-ben annyira kiélesedett, hogy fegyveres összeütközésre került a sor. A parasztság győzelme után az ellenfelek képviselői a kolozsmonostori konvent elé mentek, hogy írásba foglalják közös határozatukat. Mikor aztán hónapok múlva újra a fegyverekre bízták a nézeteltérések tisztázását s újra a jobbágyok győzlek, a két tábor megbízottai megint a kolozsmonostori hiteles helyen készíttették el békeszerződésüket. Az oklevelek készítésének idők folyamán kialakultak stereotíp formái, konvencionális kifejezései. Ezek elsajátítását és fönntartását szolgálták a mintagyűjtemények, melyeket „Formulás könyvek"-nek hívtak. Ilyen formuláré volt a somogyvári, mely 486 valódi oklevél másolatát tartalmazza és az 1480-as években készült. Első része a királyi kancelláriában jött létre s egy-egy jogeset lefolyását szerves egységben mutatja; a második, a Somogyváron készült rész már kevésbé rendszeres összeállítás. A 183 oklevelet tartalmazó csonka pannonhalmi formulárét 1550 felé készítették. Az irodalomtörténet „Magyi kódex" néven emlegeti azt a formulás könyvet, melyet Magyi János hiteleshelyi, majd császári közjegyző szerkesztett a XV. század második felében. A kódex nevezetességét azok a különféle latin és magyar nyelvű bejegyzések (klasszikusokból vett idézetek, 42* 675