Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

nél az nem használt, azok elveszítették ösztöndíjukat. Az alapító azt is előírta, hogy ösztöndíjasai a komáromi, illetőleg a győri bencés templomban közösen végezzék szombatonként a lorettomi litániát, melyhez a „Salve regina" s néhány más imádság társult, Szűz Mária ünnepein pedig a szentáldozás. Király püspök ily módon tette lehetővé, hogy egy évszázadon át, az első világháborút követő inflációig oly sok szegény, de tehetséges katolikus ifjú végezhette el közép- és főiskolai tanulmányait, s állhatott az Egyház és a Haza szolgálatába. De az állam is értékelte a bencések pedagógiai tehetségét és törekvését. Szép számmal voltak olyanok, akik középiskolából egyetemi katedrára kerültek, ahol pl. Bognár Cecil a neveléstudományt adta elő; mások a tanügyi kormányzatban kaptak jelentős szerepet. Schmidt Szörény 1855-től Nagyváradon, majd Kassán volt tankerületi főigazgató, Fehér Ipoly a szegedi, Francsics Norbert, majd Kemenes Illés a Budapest-vidéki, Mázy Engelbert a kassai tankerületet igazgatta. A központi irányításban ugyancsak nagy szerephez jutott a bencés szellemiség, amikor Schmidt Szörény a helytartótanács tanügyi előadója, Kemenes Illés az Orsz. Közoktatásügyi Tanács ügyvezető alelnöke, Fehér Ipoly, majd Kelemen Krizosztom főapát pedig elnöke lett. S az is nagy elismerést jelentett a rend számára, amikor Ferenc József 1871-ben az emigrációból hazatért tüzes lelkű magyart, Rónay Jácintot fia, Rudolf trónörökös történettanárává, a következő évben pedig leánya, Mária Valéria nevelőjévé nevezte ki. A bencések lelkipásztorkodása; Vaszary Kolos és Serédi Jusztinián a magyar egyház élén Bár a magyar kongregáció tevékenységének súlypontja a középiskolai ifjúság nevelésére és oktatására esett, a visszaállító oklevél a pasztorálást és az istentisztelet méltó végzését is kötelességévé tette: hogy „fidelis populus... spirituále capiat emolumentum", s hogy a rend „tam cultui divino..., quam animarum curae in propriis bonis ... sufficiat". Ez a munka egyrészt a városok lelki gondozásában való részvételt jelentette. Főleg Kőszeg és Sopron volt az a hely, melynek katolikus népe rászorult és igénybe is vette a bencések ezirányú működését. Bár több helyen — Esztergomban, Komáromban, Budapesten, Csepelen — nem volt temploma a bencéseknek, annak ellenére ezekben a városokban is támogatták a -903