Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

nevezett magyar bencés ügyvivő, a „

procurator generalis" képviseli a római szentszéknél. Ily szervezettel és alkotmánnyal rendelkezett 1948 50-ben a magyar bencés kongregáció, melynek 311 tagja a főapátságban, 4 (bakonybéli, zalavári, tihanyi, dőmölki) apátságban, 8 (győri, soproni, kőszegi, pápai, komáromi, esztergomi, budapesti, csepeli) rendházban és a 26 plébánián helyezkedett el. 1950-ben a Népköztársaság kormánya a magyar püspöki karral kötött megállapodás értelmében a pannonhalmi főmonostor és a győri rendház, illetőleg gimnáziumok számára adott működési engedélyt. Ennek következtében a többi apátság és rendház föloszlott, az egyházmegye plébániáit pedig attól kezdve győri püspök adminisztrálja. Viszont azóta létesült a magyar bencések sáo-paulói (1953) és a woodsidei (1958) konventuális perjelsége, Dél-, illetőleg Észak-Amerikában. Az istentisztelet és a lelki élet elgyöngülése, majd megújhodása Ha az 1802-ben visszaállított rend szervezeti szempontból a XVIII. századi hagyományokhoz kapcsolódott, azokat építette tovább — az életforma vonalán azoktól nagyon elhajolt. A XVIII. századi bencések túlnyomó többsége igazi monasztikus életet folytatott, a lelki élet ápolása mellett főleg pasztorációval foglalkozott. A visszaállítás óta a rendtagok legnagyobb része elhagyta a zárt kolostori életet s a városok rendházaiban a gimnáziumi és az akadémiai ifjúság vallás-erkölcsi és hazafias nevelésére és tudományos képzésére fordította energiáját. Abból a körülményből, hogy a monasztikus rendből tanító kongregáció lett, nemcsak az következett, hogy életük kerete, formája változott, hanem az is, hogy annak tartalma sokban módosult. Űj munkakörük hozta magával, hogy egyrészt sokat érintkeztek a „világ"-gal, a civil társadalommal, másrészt behatóan foglalkoztak a különböző profán tudományokkal, s azok irodalmával. Korunk társadalmi, irodalmi és tudományos élete pedig nemcsak világias, hanem gyakran egyház- vagy vallásellenes, racionalista és materialista szellemet árasztott. Bár a bencések a XIX. század folyamán is az ország konzervatívabb szerzetesei közé tartoztak, a korszellem hatása alól ők sem tudtak mentesülni. Láttuk ezt már a rendi alkotmány kialakulásánál s látni fogjuk a vallás-erkölcsi élet ábrázolásánál is. Az „opus Dei", az istentisztelet és a lelki élet tekintetében -880