Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

kül semmiféle egyházi kinevezés s vele kapcsolatos anyagi követelés sem érvényesíthető Magyarországon. Az annaták vagy servitiumok és a tizedek fizetésével kapcsolatban, bár időben is, térben is hézagos, mégis jellemző áttekintést nyerhetünk monostoraink anyagi helyzetéről. Az apátok kinevezése vagy megerősítése alkalmával az „apáti asztal" vagy — ahol az nem volt elkülönítve a konventétől, mint Pécsváradon — a monostor egyévi jövedelmének '/3 részét kellett fizetni annata címen. Ez, a bevallott jövedelem arányában megállapított összeg a XIV. század közepe táján Pannonhalmán 250, Pécsváradon 600, Garamszentbenedeken 200, Bátán 173. Dombon 84, Szekszárdon 69, Visegrádon 66, Bakonybélben 50. Almásmonostoron és Siklóson 33—33 arany forintot jelentett. A pápai „tizedjegyzék" más alapon mutatja monostoraink bevételeinek arányait. Ebben Pannonhalma 19, Somogy vár 15, Széplak 8,5, Garamszentbenedek 7, Zalavár 5, Dombó 2,5, Tihany 2, Vérteskeresztúr, Kompolt, Kolozs 1—1 márkával (márkáját 40 garassal számítva), Sár 50, Rudina 28, Ludány 25, Szerencs 24, Csanád 20, Tomaj 16, Biszere 13, Telki és Tapolca 12—12 garassal szerepelt. Látható tehát, hogy a királyi apátságok is szerény körülmények közt éltek, a magán kegyúri monostorok többségének jövedelme pedig alig múlta fölül a jobb plébániákét, melyek szintén 12—25 garasos tizedeket fizettek. Korunk bencéseinek életét valóban jellemezte az az egyszerűség — parsimonia —, melyet Zsigmond király a rendet dicsérő 1393. évi oklevelében külön hangsúlyozott. -591