Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon
dulóján, mikor a monostorban gyászistentiszteletet tartottak értük) egy-egy harmadéves tinót és 100—100 kenyeret tartoztak adni az apátságnak. Az apátság társadalmi és gazdasági életében fontos szerep jutott azoknak a népelemeknek is, melyek a különféle fuvarozásokat, a közlekedést és érintkezést bonyolították le. A 185 lovas szolga-ház társzekerein szállították az országon belül utazó apát, szerzetes, apátsági követ vagy gazdatiszt és kísérete számára az élelmet, konyhát, sátrat s egyéb szükséges fölszerelést. Az ilyen munkát végző lovak ellátása ia négy téli hónapban, amikor a szabadban nem lehetett takarmányt találni, az apátságot terhelte. Ugyanők fuvarozták a gazdaságok terményeit az egyes apátsági központokba. A deáki kertészet termékeit a Dunán a salai, a monostor vámmentes erdélyi sóját a Maroson és a Tiszán a kanizsai halászok szállították, a dunai közlekedést a Csepel-sziget déli részén fekvő Szigetfőig a véneki halászok bonyolították le, akik ott egymást fölváltva egy-egy hétig a révszolgálatot is ellátták. A fölfelé való hajózást az apátság vontató lovai tették lehetővé. Az 53 kápolnás család az utazó apát kápolnáját szállította, ami a mozgékony, a birtokait s a királyi udvart gyakran látogató s Rómában is többször megfordult Oros korában elég súlyos szolgálat lehetett. A 62 udvari lovász a monostor istállóban élő lovait gondozta s kettő közülük állandóan az úton levő apát környezetében tartózkodott. A követek és hírnökök szolgálatát korszakunk elején még inkább a szerzetesek és alkalmi postások bonyolították le, később azonban azt is intézményesítették és 16 család hivatásszerűen foglalkozott vele. Természetes ugyan, hogy követségbe később is mentek szerzetesek, de általában a civil elemből kerültek ki az apát postásai. Hosszabb utakra és jelentősebb követségekbe lóháton és lovas kísérettel utazott az apát embere s költségeit a monostor viselte. A pécsváradi és a szekszárdi követek ellátását, költségeit apátságuk előre biztosította. Az útközbe eső apátsági birtokokon bizonyára lóváltó állomásokat szerveztek. A monostori társadalom ezen előkelő tagjain kívül a szőllősi torlók is jártak követségbe és a zselizi kanászokat szintén nem egyszer használták erre a célra. Ők azonban már csak gyalogpostásokként működtek. Az apát rendelkezéseit közvetítő preco-k az apát pecsétjével igazolták magukat. A magánjogi szempontból függő helyzetben levő társadalom legfelsőbb rétegét azok alkották, akiket a XI. században Pannonhalmán és Zselizszentjakabon minister-eknek, Tihanyban 423-