Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

más pap előtt kell megkötni, s utóbbi cselekményt háromszori kihirdetésnek kell megelőznie. Ezt a fejezetet („Tametsi") a Trídentinum rendelése szerint minden plébánián külön kellett kihirdetni, és csupán e kihirdetés után 30 nappal kezdett kötelezni. Nálunk ez a kihirdetés az eddigi kutatások szerint nem történt meg. Hiszen még a Tridentinumnak általános kihirdetése is egy-két egyházmegye kivételével nem jött létre. A magyar királyoknak, Ferdinándnak és Miksának hangulata amúgy sem volt kedvező a kihirdetésre. A zavaros közállapotok és a papi fegyelem hanyatlása is a kihirdetés ellen szólnak. Az 1615-i zengi jelentés szerint ott a házasságot nemegyszer csupán tanuk jelenlétében, pap nélkül kötötték meg, mégpedig otthon, s minden előzetes kihirdetés nélkül. A házassági anyakönyvek vezetése nem volt szokásban, (357. 1.) Zsinataink a házassággal nagyon ritkán és keveset foglalkoznak (161 l-es nagyszombati, 1706-os diakovári, 1714-es pécsi, Péterffy i. m. II. 211—12, 410—11. és419.), s még e néhány helyen sem teszik magukévá az egész trienti reformot, sőt a legfontosabbat, a másként történő kötés érvénytelenségét nem is említik, A trienti forma gyakorlata ellen bizonyít ama tény is, hogy a 17. sz. közepén az ausztriai protestánsok gyakran jöttek Magyarországra házasságot kötni, mivel itt nem voltak kénytelenek a trienti formát megtartani. Az esztergomi prímási levéltárban őrzött 17. századbeli házassági perek is még mind a trienti zsinat előtti jog álláspontját tükröztetik vissza. Mindezek alapján abban állapodhatunk meg, hogy a trienti zsinat házassági határozata hazánkban csak 17. sz. végén vagy a 18. sz. elején jutott kötelező erőre.

1 Utóbbiról a tőlünk közreadott anyagból biztos tanúságot nyújt az 1726-os váci jelentés, E szerint a házasságra nézve a trienti zsinat megtartatik, csak a hirdetések körül csinálnak zavart nagyobb világi urak, mintha e pontban nem lenne elfogadva ; de a gyakorlatban azért inkább a püspökhöz fordulnak felmentésért, semhogy követeléseikhez ragaszkodnának. Hasonló értelmű az 1733-as váci jelentés is. Az 1761-iben azonban már azt olvassuk, hogy a Tridentinumot a házasságra vonatkozólag a katolikus nép és a mágnások egyaránt megtartják,

3 A házasságra vonatkozó trienti rendelkezések, elsősorban a trienti forma, a meghonosodás után egészen a polgári házasság törvénybe iktatásáig zavartalanul érvényesülnek a magyar katolikusok házasságkötésében, nemcsak egyházi, hanem állami szempontból nézve is. Még II. József laicízáló törekvései is tiszteletben tartották a trienti formát. Házassági rendeletén kétségtelenül meglátszik a Tridentinum hatása, ámbár határozatait egészen más szellem élteti,

3 1 Br. Roszner, Régi magyar házassági jog. Bpest, 1887. 121—23. és 127—31. — A trienti formának a 17. sz. végén Magyarországon való kötelező volta mellett bizonyít Kollonics prímás alább idézendő határozata 1696ból. L. Hanuy, A vegyesházasságok jogtörténete. Pécs. 1904. 59—60. 2 L. a 254, 259, 265-66. 1. 3 V. ö. Kováts, A házasságkötés Magyarországon. Bpest, 1883. 33—34, 52—55.