Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
részenként közölni. A szokott rejtélyes úton rendszeresen jött a folytatás, ám a szerkesztő egyre kíváncsibb lett: ki lehet a titokzatos szerző? Addig faggatta a fiút, amíg az be nem vallotta, hogy bizony ő írt mindent, és csak azért nem mondta meg az igazat, mert úgy gondolta, ha tudnák, hogy negyedikes gimnazista - aki még az iskolai önképzőkörbe is csak egy év múlva léphet be — a szerző, aligha közölnék az opust. Mondani sem kell, hogy másnap már névaláírással jelent meg a következő folytatás, s a történet komoly figyelmet váltott ki a városban és megyeszerte.39 Miután a kisdiák tanárait is meggyőzte, hogy a megjelent történeti munkákból s a számára elérhető kéziratos forrásokból ő állította össze a megyetörténetet, egyikük még arra is rávette a lap szerkesztőjét, hogy egy arannyal honorálja a fiatal szerzőt. Az összesen 21 darabból álló Biharmegye rövid története c. sorozat élénk polémiával ért véget. Az akkor politikai szempontból forró közelmúltnak számító reformkorhoz érve a szerző nagy teret szentelt Tisza Lajos adminisztrátori ténykedésének, kiváltképp egy verekedésbe torkolló, hajdúk és katonaság bevetésével végződő 1845. évi megyegyűlésnek. (Jókai Mór A kőszívű ember fiaiban Rideghváry Bence adminisztrátor beiktatási kísérletének leírásakor idézte fel ezeket a jeleneteket.) Márki Horváth Mihály négy esztendővel korábban megjelent Huszonöt év Magyarország történetéből c. monográfiájára támaszkodott cikkének megírásakor. Horváth Mihály az adminisztrátori önkény kirívóan törvénytelen és botrányos példájaként írt az 1845 decemberében lezajlott bihari megyegyűlésről.40 Márki az adminisztrátor eljárásának törvénytelenségét a forrásként használt munkánál is határozottabban hangsúlyozta, ráadásul úgy interpretálta az eseményeket, hogy a gyűlésterembe betörő hajdúk és katonák számára célpontként jelölték ki az ellenzéki vezéreket.41 A Biharban birtokos, és ott különösen erős Tisza Kálmán hívei csöppet sem örültek annak, hogy valaki feleleveníti az idősebb Tisza erőszakos és udvarhű működésének emlékeit. A Márkihoz befutott hírek szerint maga Tisza Kálmán és testvére, Lajos is erősen nehezményezte a cikket. Az 1845. évi megyegyűlés egyik résztvevője és egy idősebb ügyvéd válaszolt nagyon komolyan és részletesen a negyedikes kisgimnazista cikkére. Vidovich György, az 1845. évi megyegyűlés résztvevője a következőképpen indította írását: „Az elsők közé számítom magamat azok közt, kik tisztelettel hajolnak meg az ifjú író előtt, de megengedjen, ha mint szemmel látott tanú, nehány ferdítve s gyűlöletes színben előadott tényt helyreigazítok.”42 A szerző a terjedelmes és az idézett megyegyűlés eseményeit részletesen bemutató válaszcikkében különösen nehezményezte, hogy „M. S. nem vonakodik kimondani, hogy Tisza [Lajos] Beöthyt akarta a decemberi gyűlésen agyonveretni”. Márki sem 39 Bíró, 1927.7. 40 Horváth, 1864. II. köt. 327-332. 41 SzTEEK RKT MS. 389/1-14. Márki Sándor hírlapi cikkei. Vidovich György: Biharmegye rövid történetéhez. In: Nagyváradi Lapok, 1. (1868) 40. sz. 42 Uo. A másik válaszcikk: Nagy József: Még egy szó Biharmegye rövid történetéhez. In: Nagyváradi Lapok, 1.(1868) 42. sz. 87
