Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - A veszteséglista tételeiből
zedéknek utolsó életszakaszát az irodalmi intézményrendszer még taglalandó szétzilálódása és átalakulása nehezítette. Vörösmarty és Petőfi jelképes együttszereplésével 1847. március 16-án az Ellenzéki Kör estélyen ez a generáció már átadta az irodalmi vezérszerepet a fiatal irodalomnak, ám joggal számítottak békés, megbecsült öregkorra, műveik újrakiadására, a közönség szeretetére és tiszteletére. Hirtelen támadt megélhetési nehézségeiket a feleslegesség tudata súlyosbította. „Miért én éltem, az már dúlva van" írta 1849 őszén a bujdosó Vörösmarty, háziasszonya emlékkönyvébe. Éppen az ő példáján indulva igazolta a mai orvostudomány is a pszichoszomatikus betegségek felerősödését 1849 után. 25 Garay Jánost (1812-1853), a reformkor egyik legnépszerűbb költőjét Eötvös József kultuszminiszter 1848-ban a pesti egyetemen a magyar irodalom professzorává nevezte ki. 1849-ben állását elvesztette, s bár a haditörvényszék felmentette, három gyermekével és feleségével a nyomorszint alá süllyedt. Erdélyi János 1850 őszén találkozott vele: „Garay igen másodrendű hivatalt visel az egyetemi könyvtárnál. Szörnyen elgyengült. A szélütés elmúlt ugyan róla, de nyomai láthatók lelkén, mert türelmetlen, főleg vitában és igen önfelejtő. Mindamellett ír verseket. Állapotok javulása hihetőleg újra megerősítené szegény fejét." 26 Irodalmi munkásságát szeme világának elhomályosulása akadályozta. Jókai már ilyen állapotban beszélgetett vele: „...találkoztam az utczán egy tapogatódzva haladó férfival, kit egy kis gyermek vezetett. Merően, homályosan tekintő szemein meglátszott, hogy ő nem lát engem. De én megismertem őt. Garay volt. Megszólítám. Szavamról megismert. Mosolygott, kezemet megszorítá, üdvözölt." 27 Nyomora 25 Az idős Vörösmartyra új forrásegyüttes: Vörösmarty János családi iratai (1850-1874), közreadja Zsoldos Sándor, Székesfehérvár 2001. A költő lelki kórképét 1. Czeizel Endrétől: Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? Magyar költő-géniuszok testi és lelki betegségei. Bp. 2001. 52—56. 2b Erdélyi János levele Szemere Miklóshoz, Pomáz 1850. okt. 24. = Erdélyi János levelezése, [a továbbiakban: ErdLev], 23. Garay életrajza legutóbb: MIN 437-448. (Kiss Erika cikke.) 27 Jókai Mór: Magyar írók sorsa (1854) = Életemből, Bp. 1886. I. 102.
