Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Megtorlás és irodalom

előadásával jelképessé emelkedett Bánk bán látta el). És hiányzott az évtized összefoglaló alkotása is, hacsak Petőfi lírai életművét nem tekintjük annak. Az 1847-1849 évek versei azonban csak 1858-ban jelenhettek meg - akkor is hiányosan, megcsonkítva. (A Petőfi-recepció ebből fakadó problémáira még visszatérünk.) Megtorlás és irodalom Nem könnyű meghatározni, kit tekintünk a továbbiakban írónak, hiszen 1848 előtt - az egyetlen Petőfit leszámítva - senki nem élt meg a tollából. Főfoglalkozásban szerkesztői, hivatalnoki, akadémikusi stb. feladatokat láttak el, megélhetésük forrásaként. Nem nevezzük írónak azokat, akiknek életművében a literatúra nem játszott meghatározó szerepet, mint a gyermekifjúként verseket is írogató, ám történetírónak készülő Vasvári (Fejér) Pál, 1849 hősi halottja. Vagy említhetjük akár Szemere Bertalant, aki az emigrációban politikai indulatainak levezetésére alkalmi költészetet művelt, csípős epigrammákat alkotva. „Megélhetési" író vált Boross Mihályból, Fejér vármegye forradalmi másodalispánjából és vésztörvényszéki bírájából, aki 1842-től szatirikus életképeket írogatott a divatlapokba. Komáromi menlevelének köszönhetően a felelősségre vonást elkerülte ugyan, de megélhetéséhez (birtoka és vagyona nem lévén) az irodalom kellett: a Hölgyfutár munkatársa, a kecskeméti kollégium történelemtanára lett. 185l-es, összeesküvés gyanújával történt letartóztatását négyévi várfogság követte. Kiszabadulva, Ballagi Mór és Jókai Mór is alkalmazta segédszerkesztőként, illetve rovatvezetőként; 1857-től pedig évi 10-20 kötetnyi népszerű és gyerekirodalmat adott ki. Az irodalomtörténet még bibliográfiai szinten sem jegyzi íróként. Nyomós indokkal: a viszonyok konszolidációjával, 1865 után már csak szakíróként dolgozott. Regényt csupán 1877-ben, emlékezést 1881/1882-ben tett közzé." Hason" Boross esetére I. saját memoárjait: Élményeim 1848-1861.1—IL, Székesfehérvár 1881/1882. Az évtizedben folytatott irodalmi tevékenységéről Szinnyei Ferenc írt: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban, Bp. 1939-1941. I. 259., 276., II. 548-555.