Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A Kisfaludy Társaság

1857-ben, Bécsben névtelen röpirat jelent meg: Rückblick auf die jüngste Entwicklungs-Periode Ungarns. Benne Bernhardt von Meyer államtanácsos, Alexander Bach bértollnoka nemcsak a Ma­gyar Tudományos Akadémia új alapszabályainak várható szentesí­tését szivárogtatta ki, de azt is állította, hogy a Nemzeti Színház fennmaradása a kormány gondviselése révén („Sorgfalt der Regierung") szintén a nemzeti nyelv és kultúra támogatásának bi­zonyítéka. Széchenyi István, akinek szinte egész gyakorlati élet­művét áttulajdonította a röpirat, a nagy civilizátornak gyilkos iró­niával írta meg válaszát: Ein Blick auf den anonymen „Rückblick" (London 1859). A Nemzeti Színházra vonatkozó állítást „szemte­len hencegés"-nek („impudente Gasconnade") minősítette, s le­szögezte, hogy a nemzeti közintézmények nem a kormányzat ré­vén, hanem ellenére tudtak, minden nehézség dacára, fennmarad­ni („...nicht durch, sondern trotz der Regierung sich mit Mühe und Noth bis jetzt erhalten konnten"). 29 A Kisfaludy Társaság A Társaság, amelyet a fiatal romantikusok hoztak létre 1836­ban, és amely 1841-ig „jutalmazó társaság"-ként, 1841 és 1844 között mint „szépirodalmi intézet", utána pedig „nyilvános jogú intézet" formájában működött, eredetileg az arisztokrata vezetés alatt állt Akadémia némi ellensúlyozására és a fiatal írók pártolásá­ra jött létre. A húsztagú társaság azonban idővel - mind tagságát, mind pályázatait nézve - egyre inkább fiókakadémiává vált, annak mintegy előcsarnoka lett. Nagy felfedezettjük Arany János volt, aki Az elveszett alkotmányt és a Toldit is pályázatukra írta, és 1848­ban a társaság tagja is lett. Egyik pályázatukon nyert Vasvári Pál is. A nevesebb írók közül 1848-ig távolmaradt Petőfi Sándor (elvi 29 Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka HL, szerk. és bevez. Tol­nai Vilmos, Bp. 1925. (Magyarország újabbkori történetének forrásai), 89. 452­453., 457-458.

Next

/
Oldalképek
Tartalom