Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
IV. fejezet: KITEKINTÉS
is - kötetes kiadást érhetett volna meg (Újabb költemények, Pest 1858). 10 Petőfi gyors népszerűségét az 1840-es évek közepén, megmaradó és terjedő ismertségét halála után is az a mezővárosifalusi értelmiségi réteg biztosította, amely már fiatalon baráti körét alkotta, és ahonnan a népies triász tagjait, Aranyt és Tompát is választotta maga mellé. Az ő körükben Petőfi egyfajta „Csokonairedivivus"-nak számított, ami egyszersmind meghatározta, sőt korlátozta a befogadás lehetőségét: sajátjuknak érezték Petőfi népies líráját (népdalait, tájverseit, helyzet- és bordalait, zsánerképeit), ám az 1845 utáni életműből már csak a szerelmes és hazafias verseket. A Felhők, a nagy világnézeti versek, a republikánus költemények, Az apostol világa azonban idegen maradt a számukra." (Vajda János idézett szembeállítása Petőfi befogadásáról tehát nemcsak az utánzókra, a „kelmeiség" költőire, de olvasóira és népszerűsítőire is nagymértékben igaz.) Petőfi kritikusi-esztétikusi megítélése az 1850-es években (leszámítva a forradalmi versek ismeretének és elemzésének cenzurális lehetetlenségét) mindenképpen korlátozó jellegű, amelynek során az első pályaszakasz képe („a természet vadvirága" önmetaforája, 1844) rögzült, az irodalmi népiesség pedig kikerült a romantika köréből, sőt egyre inkább szembe is fordították azzal. Erdélyi János szerint „a legerőteljesb lelkek egyike" volt, ám fiatal kora megakadályozta, hogy elérje „a valódi költői nagyságot." Ennek alapján elutasította Petőfi minden világirodalmi hasonlítását, akár Goethéhez, akár Béranger-hoz. 12 A kiforratlanság motívuma Gyulainál is felbukkant, az ő pályaképe azonban gyakorlati célt követett: kritikai támadást a petőfieskedők ellen és velük szemben Arany felvonultatását. A mellékfrontot Toldy ellenében nyitotta, amikor Petőfiben a romantikus triász, jelesül Vörösmarty folytató10 A kiadás viszontagságaira 1. Kiss József: A Petőfi-költemények kiadásának története 1850-től 1945-ig, MKSz 1979. 43-49. " Részletesebben 1. Kerényi Ferenc: A Petőfi-kultusz korai szakaszának szociológiájából (1844-1867) = Az irodalom ünnepei, 198-203. 12 Petőfi Sándor (1854) - Erdélyi János: Irodalmi tanulmányok és pályaképek, 159-171. (főszöveg), 574-577. (jegyzetek).
