Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

Görgey vezér volt. Nem hiszi, hogy eladta a magyart. Túlerővel állt szemben. Mióta emlékszik, megünnepelték a március 15-ét. Az ő gyermekkorában Gégényben népünnepélyt is tartottak. Zsákbafutással, lepényevéssel. Zászlós felvonulás volt. Újabban elmaradt a népünnepély, már legénykorában is lanyhult. Azután a felvonulás is elmaradt. '48-as könyvet nem ismert." Nyárádi Mihály kérdései a válaszokból is sejthetők, többszáz embernek feltette őket, kevés helyen kapott ennyire egységes választ. Nem tudtam kideríteni, hogy az egykori főbíró unokájával beszélt-e, de ez talán nem is annyira fontos. Kiderülhetett, hogy a kisnemesi hagyományok, 1848 emléke a faluban eléggé elevenen élt, és nem könyvből, hanem valóban a hagyományból. Ez talán érdeme az egykori pontos tájékoztatásnak is. Csakhogy más is kiderül, ha az ismert neveket pontosan akarjuk követni. Valamennyi, az elöljáróságban jegyzett név, mint mondtam, ismert ma is a faluban. 1944/45-ben az utolsó főbírót Batárinak hívták, a falu legjobb gazdái pedig Vasok, Szilágyiak, Batáriak, és a legnépszerűbb tszelnököt ugyanúgy Técsinek hívták, mint az egykori hitest, sőt az egyik legfiatalabb tagja a családnak, nemrég még országgyűlési képviselő is volt. Am ugyanezen család már említett 1848-as tagjáról az agrárszocialista mozgalmak irataiban azt írják, hogy vagyonát elveszítette, és a mozgalomban azért vesz részt, mert elszegényedett, elzüllött. Még ha ez az utóbbi vád valami alapot is bírna, az igazi ok mégsem ez volt, hanem az a nagy titok, amely a rétközi falvak kisnemességének egyre inkább bebizonyosodó tragédiája, hogy nemességük is vitatott, szegénységük bizonyított, jogfosztottságuk és jogegyenlőségük felemás, lehetőségük szűkülő volt, és ezt tudatuk, élni akarásuk, protestáns hitük sajátosan dolgozta fel. Források, irodalom: Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében. Levéltári Szemle, 1981/1. 177-194. Szabolcs-Szatmár Megye Levéltára - V/A 396. Gégény község currentális könyve Nyárádi Mihály 1848/49-es néprajzi gyűjtése: Néprajzi Múzeum, ltsz. 5710.