Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

Endre Tsz csoportgyűlése 1953-ból. Itt mintegy 200 tag előtt Faragó Sándorné azt mondta, hogy kilépésről senki ne beszéljen, ne merjen róla szólni, mert úgy jár, mint Batári Géza és az ő férje, akiket aznap vittek el az AVO-sok. A rendőri jelentés megjegyzi, hogy ezen kijelentést a tagság nem vette figyelembe. A kilépésekkel, csoportfeloszlatásokkal kapcsolatos események természetes módon Nagy Imre júliusi beszéde után szaporodtak meg. A rétközi parasztok is örömmel fogadták a mezőgazdaságra vonatkozó új irányelveket. Roós István dózsaszöllősi gazda kenyeret vitt a családjának és az úton azt kiabálta, hogy éljen Nagy Imre, az jó miniszter, mert sok kenyeret ad a népnek! Ugyanakkor már júliusban kételkedő megnyilatkozások is elhangzottak a falvakban. Mindenesetre a Rétközben igyekeztek kihasználni a kedvezőbb légkört és szabadultak a csoportból. A rendőri jelentések napról napra nyomon követik a fejleményeket. Figyelemmel kísérik, melyik tsz veszélyes, melyik nyugodt, kik a hangadók, kik írják a kilépési jegyzőkönyveket. Október elejére a kilépések, feloszlatások tömeges méretet öltöttek. Ibrányban három tsz teljes egészében feloszlott. Másik három tagságának pedig 30-30%-a kilépett. Tiszanagyfaluban a tagság 41%-a, Nyírszöllősben 30, Kótajban 17, Rakamazon 12, Nyírturán 90%-a lépett ki. Demecserben már július 11-én megvolt a feloszlató gyűlés, az ott készült jegyzőkönyvet egyenesen a minisztériumba vitték. Az ibrányi Lenin és Béke Tsz-ek feloszlató jegyzőkönyveit is a minisztériumba vitték. A küldöttségnek a tagság adta össze az útiköltséget. Október 5én a besztercei Lenin Tsz és a nyírbogdányi Petőfi Tsz tagsága döntött egyhangúlag a feloszlatás mellett. Novemberben tovább nőtt a kilépni szándékozók száma. Tiszarádon 67 főből 58 fő, Kéken 85-ből 60, Vasmegyeren 70-ből 60 tsz-tag lépett ki. Mindez annak ellenére történt, hogy a tsz-ek széthullását egyre nagyobb erőkkel igyekezett a hatalom megállítani. A kemecsei Kossuth Tsz elnöke elmondta, hogy az MDP csúcsszervezet titkára magához hívatta és megfenyegette, hogy ha a csoport feloszlik, akkor az elnököt három évre le fogják záratni és megbüntetik 20 000 Ft-ra. Mindez azonban nem hatott! A rétközi parasztok többségének 1953-as magatartását ironikusan, de nagyon is találóan Labancz János tiszaberceli lakos fogalmazta meg. Kijelentette a tanácsházán, hogy ő sohasem lép a csoportba, mert Rákosi elvtárs 1948-ban azt mondta, hogy a juttatott földet mindenki ásóval, kapával védje meg és ő ehhez tartja magát. A kilépések sokkal kisebb számban, és nagyobb veszéllyel 1954-ben is folytatódtak. Befejezésül azokból az esetekből idézek, amelyek azt bizonyítják,