Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
342 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 hitól hallom, hogy Zilah 8000 lakójából most csak 2000 van együtt. Annak idején a román katonák 21 zsidót egyszerre ítélet nélkül lövettek agyon. Akkor és a forradalomban a panaszkodónak magának is 400 000 kor. kára esett. Dicséri azonban a Szilágy megyei román prefektet, mint igen humánus embert. – Nagyszalontát (s valószínűleg Sarkadot is) átvette Lázár Aurél a román impérium számára, bár megérti – úgymond – hogy Arany János városában ezért könnyek ragyognak a magyarok szemében... jún. 26. Az itteni pénzügyigazgatóság átvételénél a románok tízmillió koronára számítottak, de csak egymilliót találtak. Emiatt ma reggel 5-kor szomszédunkban a pénzügyigazgatóság eskümegtagadó hivatalnokai közül Szamosyt, Tóth Kálmánt, Csiky Mónit még 10–12-vel együtt elfogták. A szebeni ágostai kórházban betegen fekvő Apáthy ügyében a végtárgyalás a jövő hónapban lesz. Itt egy szegény székely leányt befogtak, mert azt találta mondani, hogy bárcsak magyar világ lenne megint! Magyar világ most, mikor őszre (?) a magyar színészeket kitelepítik a legrégibb magyar színházból, mikor az utcák magyar történelmi neveit románokkal akarják fölcserélni, mikor románul is jelezni kell a keresk. stb. levelekben a cégfeliratokat, s mikor ismét híresztelik, hogy ide jön át a szebeni Kormányzótanács, mely a népszámlálástól azt reméli, hogy 20 000 alkalmatlan idegent és eskümegtagadót kiűzvén, lesz hová elszállásolnia tisztviselőit?! Csapataik jó magatartásúak, fegyelmezettek, s román nótákkal térnek haza gyakorlataikról. De „aszongyák”, mégsem mennek haza szabadságra, fegyvereiket ki nem adják az őszig, mert akkorra kell nekik, ha meg nem kapják fejenként a 15 hold földet. A bankjegyek lebélyegzése is lassan halad. Ebben a városban egymagában egymilliárd kor. értékre számítottak (?!), de még csak 8 milliónál valamivel többet bélyegeztek le két hét alatt, a határidő pedig júl. 10-[én] lejár. – Rosca Pávelék ma tanárképző intézetünk reformiskoláját is átvették. Pedig már Réz Mihály megkérdezte szemináriuma átadásakor Rosca üzlettársától, minek kényszerítik, hogy pár hét múlva megint feljöjjön – az átvételre?! – Román utcaneveink a félezer év óta magyar elnevezésű utcákon még nincsenek, de a Kossuth (régi Magyar) utcában már megjelentek a falakon az első útmutató táblák: „Spre căminul ostăşesc” = a katonai otthon felé. S mindenki óhajtja, hogy otthonukba, házukba térjenek vissza a viteazok. jún. 27. A Times térképe szerint Magyarország alig 20 000 km 2 veszteséggel szabadul na meg a csehek, románok, szerbek, horvátok részéről fenyegető felosztás veszedelme alól. A csehek már letették (?) a fegyvert, s belenyugodnak igényeik nagymérvű lefokozásába. A vörösek (most már csak rózsaszínűek) két hadosztállyal átkeltek a Tiszán (?), s a franciák támogatására is számítanak. A Patria , mely ma jött számában kifakadt a különben is erősen terjesztett rémhírek ellen, fölemlíti, hogy Mackensen – a neki tulajdonított nyilatkozat szerint – becsületszavát adta, hogy két hónap múlva Erdélyben lesz. „Mackenstra? – kérdi a lap –, de akárhol van, mit tehetne egyebet, mint hogy siratja hazája romlását, melyben olyan nagy része van. Hogy magyar zsoldban áll? Lehet. De míg a román katona őrállomásán van, csak az ostobák félhetnek Mackensen árnyékától. Mărăşeştinél mennyi válogatott német hadosztály élén állott. S nem tudott más sikert elérni, mint hogy hegyeket emelt katonái holttesteiből... A magyarok pedig nagyon örülnének, ha mi a Párizsban köztünk és köztük megállapított határokra vonulnánk vissza, nemhogy még bejönnének Erdélybe! De mivel Románia még nem fogadta el ezeket a határokat, nem írta alá a békét, a kormány nem is gondol Kun Béla kormányának megkeresésével.” – A németek azonban elhatározták a béke aláírását, mire
