Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
162 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 márc. 28. Krenner Miklós aradi tanár, volt tanítványom, egy esztendei, aggasztóan elnyúlt szünet után, végre hírt adott magáról Durazzóból; jobb szeretne nyílt ellenséggel szemben állani. Magyaros vidékén németek vették át a vezetést; osztrák–magyar ezredek és németek között arrafelé akkora a torzsalkodás, hogy egész századok összeverekszenek, s kósza hír szerint géppuskákkal is lőttek egymásra. Kellemes szomszédaink, a tanítónőképző intézetben levő német lazaretisták, felfűtötték és szétszedték már a praeparandia virágházait is, a szalmazsákok szalmájának folytonos elégetése következtében pedig fojtóvá teszik a levegőt. A képzőintézet kertjét, amelyet vőm – a szomszédság miatt – szívesen vett volna bérbe, maguknak foglalták le, de még idáig nem kezdték meg a kerti munkát, mint a mi derék Karl Hoffmannunk. A német tisztek egy részre, amint tapasztaljuk, nem megy haza szabadságra, hanem családját is idehozatja, mert „itt még van mit enni”. Jankovich miniszter márc. 3-án 4757/1917. III. sz. a. öt évre újból kinevezett levelező tagnak a Műemlékek Orsz. Bizottságába. márc. 29. Makacskodó kis kanárimat végre is a Rákóczi eldúdolásával bírtam csattogó éneklésre, s egy-két órával ezután az Akadémia engemet is szintén Rákóczival szólaltat meg. Ti. Csánki Dezső az Akad. Tört. Bizottságának elnöke 26-ról értesít, hogy 23-án a bizottság a Bük László-féle alapítványból kitűzendő 8. sz. pályakérdésre, a Rákóczi-fölkelés történetének megírására egyenes megbízatást ad, s arra engem kér föl. Ha Isten éltet, 1919 végéig talán meg tudom írni. Ebben az esztendőben teljesen leköt Horváth Mihály életrajza, melyre nézve a Nemz. Múzeum részéről Fejérpataky, az Akadémia részéről Szily Kálmán, az Orsz. Levéltár részéről Csánki Dezső máris teljes támogatást ígért, Lukinich pedig magára vállalta az iratok stb. kiválogatását és a tőle telhető segítséget. – Szemináriumomban ma tartottuk meg a 600. gyakorlatot. Pedig itt csak 6 tanítványom van most. – Lukinich a Magyar történetírás története számára a Rákóczi-szabadságharc történetíróinak ismertetését kívánja legfeljebb másfél íven. – Schneller kollégám fején ma szerencsés műtétet hajtottak végre. márc. 30. Palágyi Menyhért jött tanácsot kérni, mit tegyen, hogy a karnak az ő inkollegialitásáról táplált helytelen nézetét eloszlassa? Böhm Károlyt annak idején keményen bírálta ugyan, mikor a természettud. karon a természetbölcsészetből magántanárrá habilitáltatása ellen kikelt, de személyében őt sem bántotta, karunkat pedig éppen nem. Addig, míg karunkon a bölcsészeti tanszék ügye el nem dőlt, nem akart nyilatkozni, hogy korteskedésnek ne vegyék, de most szabadulni szeretne abból a ferde helyzetből, amelybe talán Schnellernek szemben igen udvarias, de írásban ellenséges magatartása juttatta. Ha itt nem lehet, máshol szeretne egyetemen tanítani, nem anyagi okokból, mert anyagilag jól van szituálva, hanem azért, hogy eszméit terjessze. Én azt ajánlottam neki, hogy mondja el ezt másoknak is a karban, mint nekem elmondta, s meg lehet győződve róla, hogy – mivel tudományos jogosultságát a kar is készségesen elismerte – bennünk jó kollégákra talál. Egyórai beszélgetés után ezzel váltunk el. márc. 31. Az Erdélyi Irod. Társulat egy kis ünnepet tartott Arany János születésének századik évfordulója alkalmából. Dósa Endre igen jó elnöki megnyitót tartott, Kiss Ernő Arany erdélyi barátairól olvasott, Szabó Jenő szép ódát szavalt, én pedig a Volhyniában
