Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
458 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 hették jogaikat annyira, mint Erdélyben. Nem hiszem, hogy a Kormányzótanács által adminisztrált területen akadna egyetlenegy magyar, aki állítani merné, hogy a gyulafehérvári határozatokat minden tekintetben meg nem tartottuk.” 214) Meglátogattam Szádeczkyné komámasszonyt és fiát. Pakolnak, mert az ezredes már beköltözik, s bár egy szobát felajánlott nekik, Boeriu kijelentette, hogy ennek a családnak föltétlenül távoznia kell, s Lajos öcsém délig a Cons. Dir.-től még nem kapott választ, maradhatnak-e, vagy 28-án csakugyan el kell hagyniuk a várost. Karácsony első napján többen kaptak rendeletet kihurcolkodásra. – A Fabinyi Kató nevével összekötött esetet (Odescalchiék ékszereinek eltűnésében való szerepét) testvére, Laci, a Keleti Ujság ban ma megcáfolta. – Mihályi Tivadar, aki mostan már román szenátor, Budapestre ment, mint ama bizottság elnöke, amely a magyar kormánnyal tárgyalni fog. Nem könnyű feladat, mikor a viszonyok annyira kiélesedtek. Már a cluji görögkel. püspök kinevezéséről is beszélnek. Állítólag N. Ivan lenne, Cristea püspök pedig Románia metropolita-prímása, vagy talán csak Erdély, a Bánát és a magyar részek metropolitája. A magyar kormány a Temps dec. 9-i száma szerint (ilyenek a mi „legújabb híreink”) a közvélemény megnyugtatása végett arra kérte a konferencia Főtanácsát, küldjön ki egy bizottságot Erdélybe, nevezetesen Kolozsvárra, Nagyváradra, Marosvásárhelyre, valamint Észak-Magyarországba, főképpen Rózsahegyre és Kassára, s Dél-Magyarországba Szabadka és Zombor vidékére, hogy a lakosok meghallgatásával számba vegye azokat a kegyetlenségeket, amiknek a magyarok áldozatul estek. A mai Patria szerint pedig a Petit Parisien nek egy előkelő magyar politikus azt jelentette ki, hogy Anglia és Amerika sokban segíti Mo.-ot, de Franciaország még tartózkodóan viselkedik. Valóban, a Figaro ma érkezett és megvett dec. 7-i száma hazánknak még ne vét sem említi. Míg Anglia – a Neue Freie Presse , itt ezrekért sem kapható, egyik száma szerint – Budapestet, úgy látszik, balkáni kereskedelmük középpontjává akarják tenni, angol pénzen a Csepel-szigeten nagy keresk. öblöt és kikötőt akarnak építeni stb. Mire az Indépendance Roumaine (honnan ezt a hírt veszem) megjegyzi, hogy ha nem téved a Főtanács szándékai tekintetében, úgy látszik, gazdasági tevékenysége középpontjává Budapestet határozta tenni ugyanakkor, mikor a vele szövetséges Románia a kifosztás mezejéül szolgál a kiküldött bizottságok számára. „Si non è vero...” – teszi mégis hozzá. Uo. olvasom, hogy a román parlament dec. 19-i ülésen Imbroane (aki jeles és tartalmas szónok lehet) bánsági társaival a Bánát elszakítása ellen olyan tiltakozást nyújtott be, amely – szellemesen, csak nem elég jogosan – másolata annak, amit 1871. febr. 17-[én] Keller és társai Alsace–Lorraine elszakítása ellen a bordeaux-i parlament előtt tettek, s amire akkor, 35-öd magával Clemenceau felelt meg. Hatásos jelenet lehetett, de ha Imbroane-nak is Clemenceau koráig kell várnia – még mindig nem bizonyos, hogy nem hiában vár-e. A L’Humanité nyomán szófia beszédként hallottam, hogy a bolsevizmus Olaszországban győzött. A mi lapjaink erről semmit sem tudnak, s óhajtom, hogy ne is kelljen tudniuk róla, mert akkor csakugyan két tűz közé kerül az amúgy is gyúlékony magyarság; Bécs kitöréséről már ismételten aggódtak, s némelyek szerint tavasz felé proximus ardet Ucalegon. – Bukarestben az erdélyiek mindinkább összekülönböznek a liberálisokkal, akik a parlamentben most is odakiáltották, hogy „nem vagyunk Szebenben!”, bár Maniu szerint Nagy-Románia parlamentjébe ők az egész faj szervezetével, s azzal a kívánsággal mentek be, hogy a régi királyságbelieknek őszinte munkatársai legyenek. 214 Leonard Paukerow: Un interview cu d-l Iuliu Maniu. Politica externă a României. – Raporturile noastre viitoare cu Austro-Ungaria. Dimineaţa , 16. évf. 1919. dec. 21. 4898. sz.
