Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
349 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 Mark megalapításán dolgoznak, s Párizsban állítólag eléggé méltányolják őket, ellenben a mi két kormányunk közül egyiket sem ismerik el, s majd csak egy általánosan elfogadott kormánnyal fognak tárgyalni. Gyulafehérvárott a „Bánság” ügyében összecsődített népgyűlést a közkatonák, mondják, azzal akadályozták meg, hogy menjenek haza, nekik elég volt a háborúból; ha akarnak, hadakozzanak a pópák és az urak. Maniu falujában a csendőrök nagyon elverték a lázongó parasztokat; a szigorú vizsgálattal megbízott csendőrparancsnok-alezredes azt jelentette vissza, hogy több verést is megérdemeltek volna, mert bolsevista hajlamúak. – Tegnap kieresztették a fogházból Papp Antalt, és, mint hallom, Barabás Samu ref. papot is, mert megmutatta, hogy a Himnusz benne van a román cenzúrán átment egyh. énekeskönyvben is. júl. 11. Lányommal kimentem bérletükre, a Halász-tanyára, melyet – megvallom – most láttam először. Munkában találtam unokáimat, és 7 gimnazista barátjukat, kik 20 kor. napszám mellett dolgoznak. A termés jónak ígérkezik. Visszajövet látogatóban találtam Sz. komámasszonyt leányával, Margit keresztlányommal. Sz.-né feleségemnek ez életben először panaszolta el az urával folytatott lehetetlen életet; hogy ura szeretőket tart, minden pénzét azokra költi, gyermekeit vele együtt gyűlöli, iszik és a züllés útján van... – Az atyafiak azzal fenyegetőznek, hogyha ki kell menniük: csak a két szemünket hagyják, hogy legyen mivel sírnunk. Fegyverneknél állítólag csatározások vannak, s hír szerint három hadosztály vonul K[olozsvár]on át – hazafelé. Azonban a képviselő- és szenátusi választásokat szept. 15–17.-ére Erdélyre s a Partiumra nézve is kiírták, a négy román egyetem (köztük „Cluj”) 1–1 szenátort választ a maga kebeléből. A tegnap említett szebeni román egyetemi tanács csupán Erdélyre, illetőleg Clujra nézve alakul meg. Eléggé, sőt vadonatúj dolog az egyetemek történetében. Somló Bódog „állandó tartózkodásra” hazaérkezett. Kétszer is találkoztam, de még nem beszélhettem vele; a budapesti megoldásnak, hallom, azt találná, hogy a három legfőbb bolsival azt tegyék, amit Tisza Istvánnal tettek. júl. 12. „Rosszakaratú emberek viszálykodást akarván szítni az itt élő nemzetiségek közt”, a helybeli állomás- és térparancsnokság eltiltja (tudtam előre!) „a velünk háborúban élő népek színeiből kombinált ruhák, csokrok, virágok stb. viselését a nőknek. Képzelem, lesz holnap (vasárnap) „kísérés és követés”, mert a magyar ruhát a nők már hétköznap is mind többen hordták. Szülőmegyémből az a hír jött, hogy a csabai tótok erősen akarnak (!) csatlakozni Romániához,101 ellenben a kivonulás előkészületeinek némi jelei mutatkoznak ott. No, de Spacsek úr, az én borbélyom (27 év óta!) ma megkezdte a román társalgó füzet tanulmányozását. Ez biztos jele, hogy nem vonulnak ki. Ellenben a román nyelvű cégtáblát még ő sem festeti. S így talán mégis kivonulnak. Mint mondják, abbahagyták a „Sus Romani, jos Unguri” daloltatását, mert a Besztercén rajzolt képet Tordán minden ablakba kitették, ahol a rómait felhúzzák egy fára, a magyar pedig lenn neveti. 101 A román kormány Békéscsabát a megszerzendő területek közé sorolta. Emiatt illesztették be a királylátogatások programjába, írattak Romániához tartozást kezdeményező kérvényt, s elterjedt egy makacs híresztelés, mely szerint a békéscsabai evangélikus lelkész egy 100 tagú küldöttség élén a párizsi békekonferencián járt. Az ügy végére 1921-ben egy, a lelkész ellen folyó pert megszüntetett jogi eljárás tett pontot. Vö. Erdész, i. m. 58–65. p.
