Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
339 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 számára teremtett új helyzettel foglalkozott, amit a négyek tanácsának az a határozata idézett elő, hogy Erdélyben az eredeti demarkácionális vonal mögé kell visszahúzódniuk. A tanács kész is erre, azzal a feltétellel, hogy ezen a vonaltól a Dunáig minden területet román csapatok szálljanak meg. Ugyanakkor és ugyanazon ügyben Maniu elnöklete alatt Szebenben szintén hosszasan tanácskozott. A lap megerősíti azt az időközben cáfolgatott hírt, hogy a nemzetgyűlésbe való választások után a Kormányzótanács tagjai közül Maniu, dr. Boilă és dr. Lázár valóban visszavonulnak a politikai élettől, pedig Maniuban némelyek már Románia jövendő miniszterelnökét látták. A Temps nyomán ugyanezen lap megerősíti azt a hírt is, hogy a magyar szovjetkormány nak 8 hadosztályban 60 000 fegyelmezett, elég jól fölszerelt s igen jól élelmezett embere van 1000 ágyúval, de ekrazitban és salétromban oly nagy a hiány, hogy a határok gondos elzárásával az antant mégis megadásra kényszerítheti a sereget. Bukarestben a román főiskolák tervezete dolgában járó párizsi 11 egyetemi tanár bankettbeszédeit az Indépendence Romaine teljes hat hasábon közli, de elhagyta egészen Antonescu be szédét, ami szemlátomást bosszanthatta az egyetemi tanárt, ki a vendégekkel szemben a bukaresti kormány bizalmi embere volt. Az elhagyás oka az lehetett, hogy Lucien Poincaré finoman, de csinos csípősséggel reflektált beszédére. Innen a tanárok négy bukaresti kollégájukkal Szebenbe utaztak, két napot szánva Erdélynek, amely – a históriai mozzanatot emlegető Patriá nak nem éppen históriai állítása szerint – idáig el volt zárva mindentől, ami nemzeti.89 A magyar nemzeti fejedelmek korában bizony nem volt elzárva. Itt azt hiszik, hogy a kolozsvári egyetemre francia tanárokat is fognak meghívni. Még bizony megteszik, mert a ma érkezett Patria erősen fogadkozik, hogy nyu gati határaik dolgában semmit sem engednek jogaikból. – Meglátogatott bennünket Nagybányáról Erdődy főtörzsorvos felesége, az aradi Parecz Leona, akivel feleségem és Lujza jóízűen elbeszélgetett a régi Aradról. Még ideírom, hogy a román akadémia a vele csereviszonyban levő 41 akadémia előtt elég gyönge történeti alapon tiltakozott az ellen, hogy ne kapja meg a Bánságot, a Marostól északra eső területeket, Bukovinát, Besszarábiát. Ezt az örök jog nevében (a jog nevében!) teszi. Mi pedig úgy érezzük, hogy mégis mozog a föld! jún. 20. Napközben éretts. vizsgálatokon. – Brassóból hazatért székely tiszteknek esküt kellett tenniük (bár a szabályzatok értelmében nem tehetnek), hogy nem harcolnak többé a románok ellen; a Békés megyei fiúkat és csanádiakat, akiket a vörös gárdából elfogtak, Romániába vitték, hol rettenetes sors vár rájuk, talán olyan, mint arra a 13 000 Mackensen-németre, akit Brassóban éhen pusztítottak el, s akikért a német kormány most 13 milliárdnyi kárpótlást követel a legenda szerint. Attila 11 000 szüzének vértanúsága kicsiség a 13 000 német legendájához képest, amiről most a svájci őrnagy elnöklete alatt levő vegyes bizottság megállapításai óta mindenki óriási felháborodással és undorral beszél; ez is oka lehet, hogy uraiméktól még a franciák is elfordultak, ámbár a politikusok nem érzékenykednek. 1000 német tisztből állítólag csak 4-en maradtak meg. – Délután az Economulon már megint megjelent a Román Nemzeti Tanács feliratú tábla, talán gondoskodnak, hogy képviselet nélkül ne maradjanak. Most tisztjeik és főbbjeik nyílt irkákon 2–3 lapot is bújnak, hogy valami kedvezőbbet olvassanak ki belőle. 89 Misiunea universitară franceză la Sibiu. Patria, 1. évf. 1919. jún. 18. 98. sz. 1. p. L. még: Cu prilejul unei înalte vizite. Uo. 1919. jún. 20. 100. sz. 1. p.
