Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

304

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919

Orosz- és Bolgárország együttes fellépésében bízik, sőt talán abban is, hogy Bukarestben szintén jónak látták kihirdetni az ostromállapotot. Hír szerint Csernovic az ukrán bolsevikiak kezében van, s Beszterce-Naszód vidékét megint elárasztották a bukovinai menekültek. Ezt a többi hasonlóval együtt, természetesen, nem a román lapokból tudjuk; azok Magyarország agóniájáról írnak, s másról a mi helybeli lapjaink sem írhatnak.

márc. 29.

Három hónap óta ma kaptam először érdemleges levelet Budapestről; ez is több mint egy hónapig utazott ide, s azt kéri benne a Szent István Akadémia, hogy a rettenetes nyomdai drágaság miatt, Ortvayról tartott emlékbeszédemnek csak felolvasott részét nyomathassa ki. Mit tehetnék egyebet – beleegyeztem. Most már különben hadiállapotban vagyunk... Magyarország ellen. A magyar kormány behívta, statárium mellett, a 18–42 éveseket, a román kormány pedig elrendelte újból a tíz legfiatalabb évfolyam besorozását Erdélyben, a magyarok kivételével, szintén statárium mellett. El lehet képzelni az erdélyi magyarság helyzetét, mely most igazán extra statum áll. Mennyivel gyakorlatibb lett volna Wilson elve, ha a nemzetek csoportosítását a föld tagosításával kezdi meg: földet cserélni, akármily nehéz, mégis könnyebb, mint hazát cserélni. A moldvai, bukovinai csángók, a székelyek, elszórtan lakó erdélyi magyarok földet – városaik lévén, a falu rovására nagyobb terület mellett – cserélnének a Kelet-Magyarországban lakó románokkal. A tótokat, szerbeket is a jussukat kereső szomszéd országok közelébe vonták volna össze, s így ők is, magyarok is a történelmi és gazdasági keretek erősebb megbolygatása nélkül, tehát a megnyugvás nagyobb reményével maradtak volna maguk közt, jó szomszédságban, míg így nemcsak most, hanem időtlen időkig fegyveresen, vagy legalábbis ellenségesen, gyűlölködve állanak egymással szemben. – Az a szomorú mérkőzés, ami most készül, bár egyik állam a másiknak üzen háborút, mégiscsak rosszul leplezett polgárháború, mert még vitás területekért folyik. S „a sírt, hol nemzet süllyed el”, bizony nem oly népek veszik körül, amelyeknek szemében gyászkönny ül. Egyelőre azonban nem sírt, hanem – ahhoz nagyon hasonló – lövészárkot ásnak innen és túl. Budapest csodálatosan lecsöndesedett (mit persze nem a román lapok írnak), s a nagyon elkésett munka megindult. Este a színházból kijövet, a vasúti felügyelőség háza elől, minket is leparancsoltak a járdáról, hogy valaki meg ne értse a távírógépek kattogását. Dél felé magam is láttam, hogy 28 kocsin lószerszámokat, nyergeket stb. szállítottak be a kaszárnyákba. Sebesülteket is hoznak a kórházakba; Kissebesnél a megszállók állítólag 2000 embert vesztettek.

márc. 30.

Az éjjel – az öregség első jele! – hasogatást éreztem bal lábam szárában, s reggel az utca cselédei már sírva beszélték, hogy a nemrég elhunyt Szeszák szép szobrát, a Kárpátok őrét egy, a mobilizációt ünneplő, részeg kompánia összehasogatta, ledöntötte és kötélen elhurcolta a Thalia kávéházig, honnan valakik bevitték egy udvarba. Ugyanakkor Mátyás király szobráról is leverték a „Mátyás király” feliratból a „király” szót, s azután körültáncolták a szobrot. Oly sokan voltak, hogy a rendőrök – nem bírtak velük. A közönség mindezt csöndesen vette tudomásul, mint valaha Krisztus a szembeköpést. Délben egy repülőgép szállt el a város felett, egy lövés esett rá. – Este hallottuk, hogy Marosvásárhelyen a Rákóczi-, Bem- és Kossuth-szobrokat szintén ledöntötték. Szóval működnek az ikonoklaszték.