Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
252 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 nov. 3. Körmendyt egész legénysége odahagyta, a géppuskák mellett csak tisztek maradtak. Főhadnagy létére a pénzügyigazgatóságnál Bock Gerhard is maga őrködött a közlegény mellett, mert a közlegények csapatosan hagyják oda a kaszárnyákat. – A románok nemigen akarnak tárgyalni a Magyar Nemzeti Tanáccsal, mert, kérdezte egyik vezetőjük, hol vannak benne magyarok? Zsidókkal pedig nem állanak szóba. Hát biz’, ezek jakabinusok: nemcsak a fővárosban, hanem nálunk is, és minden más városban. Mindamellett ma a magyar, román, szász nemzeti tanács együttesen inti csendre Erdély lakosságát, mely – jellemző – mégis, az angolok és franciák bevonulásától várja ezt a rendet. Csak saját lapjaimat olvashattam, mert a kávéházak csukva vannak, a Kaszinóban pedig nem volt gázvilágítás. nov. 4. Siegler altábornagy vőmet meghagyta eddigi alkalmazásban; illetőleg a városi állomásparancsnokságon eddigi működéskörében. A volt térparancsnokság tisztjei és alkalmazottjai ma aláírásukkal ellátva berámázva nyújtották át neki emlékül a Nemzeti Tanács amaz eredeti táviratát, melyben tudatta, hogy a katonaság felett való parancsnokságot átvette a kormánnyal együtt. Ebéd után elbúcsúzott tőlünk Palivno Iván orosz hadifogoly, ki 11 hónap óta igazán híven, becsületesen és fáradhatatlanul dolgozott nálunk, szerette a családot és a munkát, unokáimmal nagy barátságban volt, s most sírva búcsúzott el tőlünk, de hát természetesen szeretné már látni feleségét, gyermekeit és hazáját: Ukrajnát. Útravalónak mi is, Marciék is adtunk neki 100–100 koronát, de a mi pénzünkben, mert a bankok német és orosz pénzre nem váltják be. – Másik legényünk, Hoffmann Károly még vár a hazamenetellel. De így is meg vagyunk akadva, mert a termés behordatlan, a fa felvágatlan, ló, tehén, koca gondozatlan stb., s a kerti munka is teljesen elmaradt. No, de így van ez most mindenütt. Sergius, ki Spacseknél 1916. dec. 20. óta borotválgatott bennünket, tegnap szintén hazament Oroszországba. – A szebeni hadtestparancsnokság megint idejön, ezúttal átvedleni cs. és királyiból magyarrá. Lober altábornagy, a fő térparancsnok, Ausztriába visszatérni készülvén, egy stiglicét Marcinak, ő pedig nekem adta; a gyerekek Marcinak keresztelték el. Most Kanári Pici szomszédja. – Vacsora után Körmendyné jött, hogy egy órával ezelőtt ura 4 gépfegyverrel és (legénység nem lévén) 30 tiszt és önkéntes kíséretében páncélvonaton ment Küküllőszög felé, a mindenfelé fosztogató és gyújtogató csőcselék ellen. Beszterce vidékén a hazatért katonák szintén fosztogatnak, gyújtogatnak. 48a 48a November 4-én a IV. román hadest parancsnoka, N. Petala tábornok a következő napiparancsot adta ki: „A IV. hadtest tisztjei és katonái! Az a szent hír, amely most egy esztendeje Besszarábiába, tegnap pedig Nagy István Bukovinájának határaira érkezett, ma győztesen emelkedik a Kárpátok bércein túl. – Erdély hí! A tordai hős (Mihály vajda) vár! Az ő szelleme parancsolja, hogy ne hagyjuk rabságban azt a földet, amelyben törzse alussza százados álmait. Mint századok óta elválasztott testvérek, sietünk ma attól a szellemtől hevülve, hogy a legelső pillanatban eljussunk abba az országba, mely a román nép bölcsője volt. Testvéreink hívását mint testvérek követjük, akik a magasztos jog tettét teljesítjük, nem pedig egy elkésett háborút folytatunk. – Katonák! Vigyetek magatokkal testvériséget, békét, szeretetet a szeretett Erdély gazdag térségeire, és mutassátok meg mindenkinek, a román milyen jártas a harcban, hogy éppen annyira jó, mint becsületes és kegyelmes azokkal, akik nem állanak ellene, és hogy kímélni tudja még a legyőzött elnyomók javait és szabadságait is. – Vigyétek meg erdélyi testvéreiteknek, akik századok óta szenvedtek és véreztek, azért az álomért küzdvén, amelyet számára ma megvalósítotok, az összes románok egyességének ölelését és az egész haza győzedelmi üdvözletét. S kiáltsátok lelketek mélyéből: Éljen Nagy-Románia királya! – Katonák! Isten nevében előre! – A IV. hadtest parancsnoka, Petala Miklós hadosztályparancsnok s. k.” (Közölte a kolozsvári Voinţă , 1921. febr. 7. 129. sz.) [Az 1921-es újságcikk maga által fordított szövegét a 3621. oldalhoz „3621/a.” számmal illesztette be Márki Sándor.]
