Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
170 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 nyuknak, hogy ez nem illenék, ezek az ő vendégeik, hanem szavazzanak: foglyok-e, vagy sem? A kapitány engedett a köztársasági fuvalomnak, aminek az lett a következése, hogy – leszavazták. Elkeseredésében mi telhetett tőle? Odavágta sapkáját a lövész árok gerendájához, és hazaküldte a bakákat. – Mondja Imre, hogy az oroszoktól magyar proklamációkat is kapnak: ne legyenek ausztriai „láncosok”; ha szabadok akarnak lenni, jöjjön át hozzájuk az egész ország, az egész sereg, az egész hadosztály, az egész ezred, az egész század – vagy jöjjenek egyenként. Sokat mulatnak a kiáltványok stílusán és magyar nyelvén. máj. 15. Egy madarasi egyszerű székely asszony azzal hozta be hozzám a csatatéren elesett fiának, Csomafáy Árpádnak a fronton írt verseit és leveleit, hogy ő azokat ki akarja nyomatni emlékül. A versek közt valóban vannak szépek, de megmagyaráztam neki, hogy ezeket még rendezgetni és kiválogatni kellene, s a nyomtatás is borzasztó drága; így azután későbbre hagyja. máj. 16. Tíznapi szakadatlan munkával feldolgoztam a múzeumtól és az Akadémiától idáig kapott Horváth-iratokat, s átadtam Cholnoky Jenőnek hazavitel végett. Délfelé meglátogatott Révész Kálmán kassai ref. pap, ki most hetenként kétszer szokott sörözgetni otthon sógorommal, Szepesi Géza premontreivel, s ketten egész vallásközi, 20 főnyi társaságot gyűjtöttek maguk köré. Hasonló módszerrel annak idején el lehetett volna kerülni a „Kassai vértanúk” emlékezetének okát. – Tőszomszédunk, csíksomlyói Csiky István MÁV-ellenőr délután 3 órakor hivatalszobájában hirtelen meghalt. Bár csak látásból ismertük, feleségemet nagyon megrendítette a hír, mert mindennap látta dolgozgatni Póczyék szomszédos kertjében. Ny. b.! – Erdélyi Múzeumunk gyűlésén az unitárius egyházi hatóság bejelentette, hogy unitárius egyházi múzeumot szervez, és azt örökletétképpen a mi múzeumunkban helyezi el. Megtapsoltuk, s javaslatomra az ez ügyben kiküldött bizottság élőszóval köszöni meg a nagylelkű ajánlatot Ferencz József püspöknek. Okosan cselekedtek, mert a szeptemberi menekülés alkalmával az egyházak szétszórt kincseit csak a legnagyobb fáradsággal lehetett összeszedni és biztonságba helyezni. máj. 17. Hirschler apátplébános ma délben a háznál keresztelte meg Ludmann Emil fiacskáját, Emil névre. Keresztszülei Mihály Józsi és Kiss Lenke. Lejött, s nálunk de., du. is járt a nagyapa: Ludmann Gyula altábornagy. A pompás keresztelői ebéden 19-en voltunk, s a bőséges zilahi borozás és még bőségesebb pezsgőzés közt eltelt a nap. Este színház. Így tehát csak de. dolgozhattam Horváth Mihálynak Horváth Lajos gyűjteményéből kapott levelein. máj. 18. Hivatalosan 473/1917. sz. a. ma kaptam az Akadémia megbízását a Rákóczi-fölkelés történetének megírására a Bük-alapból. – Tegnap Rigler Gusztávot, a közegészségügy tanárát választották meg egyetemi rektornak. Még fiatalember, de erélyét, arravalóságát nemcsak mindennapi érintkezésünkből, hanem hivatalos együttműködésünkből is ismerem; rektor koromban ő volt legjobb munkatársam. máj. 19. Özv. Kerner Györgyné, szül. Márki Emma unokatestvérem, Józsi bácsi leánya, 64 éves korában Budapesten elhunyt, s tegnapelőtt el is temették. Gyászjelentését ma kaptam. Négy esztendeig, amíg Józsi bácsiéknál laktam, testvérek gyanánt éltünk, s egyetlen fia,
