Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
110 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 dig neki magának is nagyon gazdaságosan kell élnie. Tettében több poézis van, mint az egész Erdélyi Irod. Társaságban, amelynek tagja. Egy zsák krumplit mi is küldtünk a székely gyerekek kosztjára. Közhit szerint ma kezdődik és 17-én végződik a német–osztrák–magyar felvonulás az oroszok és oláhok ellen. A dobrudzsai hírek jólesnek ugyan, de Erdélyben is szeretnénk már valami jót látni. szept. 14. Ifj. Szekér Gyuláné komámasszony is hív bennünket magához Szentlőrincre, s Berti bátyám szintén szeretettel érdeklődik sorsunk iránt. Megnyugtattam őket, de innen két hétnél hamarabb nem küldik tovább a leveleket, hogy szapora levélírók fecsegése vagy elszólása a hadvezetőségnek bajt ne okozzon. Ma különben elhatároztuk Kossutány söröző társaságában, hogy Rácz vendéglőjéből kivándorlunk Erfurt Hugó Központi Szállodájába, mert egy híg tojásért 50 fillért, kettőért egy koronát, még háborús időkben is túlságosan hadiáraknak tartunk. Engem különben nem érint, mert most csak egy darab kenyeret ettem heti 2 pohár söröm útjának egyengetésére, otthon pedig egyáltalán nem iszom szeszfélét. szept. 15. Az én katonáim: Blénessy, Zsakó Pista, Técsy Barna, Kovács Dezső, Vanhai János, akiknek ma írtam, mind ide szeretne jönni Erdélybe, az oláhokkal verekedni. Haubert ezredes is mondja, hogy félszeműek is jelentkeznek önkénteseknek; de honvédek és németek már oly nagy számmal vannak, hogy majdcsak rendbe jövünk rendes eszközökkel is. Egy nagyszebeni könyvkereskedő lenn járván Szebenben, mondja vendégünknek, Müller Arnoldnak, hogy a szebeniek nem mutatkoznak ugyan az utcákon, de már megszokták a golyók fütyülését, az oláhok déli s a magyarok északi állásai közt a város felett repkedő gránátokat, s este a kávéházban mohón hallgatták az egy hét óta elmaradt híreket a külvilágról. Arnold különben most Budapestre feladott, s eltévedt ezüstneműs ládáját keresi. Hányan teszik ezt most! Nagyvárad közelébe az erdélyi menekülők körülbelül 150 000 marhát hajtottak (olyan tömeg, amilyen együtt még talán sohasem volt). Hány gyorsmeggazdagodó énekli most, hogy „Fahren wir nach Großwardein!” De még Kolozs megyében is sok ezer marhának biztosítottak legelőt. – A Fellegvárban egy repülőgép kergető ágyút állítottak fel. Társát máshova vitték. A szebeni Brukenthal Múzeumból most 56 ládát sikerült biztonságba helyezni. A kormánybiztos (Betegh) az Erdélyi Múzeumot jelölte ki a még be nem adott műkincsek és levéltárak összegyűjtésére. A Fellegvárban felállítottak egy repülőgéplövő ágyút; egy másikat máshova vittek. szept. 16. Reggel 9-kor telefonon hallottam, hogy a bolgár–német hadak a Dobrudzsában (mint utólag kitűnt, Cuzgunnál) döntő győzelmet arattak.46 Egy-két óra múlva Vilmos császárnak erre vonatkozó táviratát különkiadásokban olvastuk, mire a házakon megjelentek a rég nem látott győzedelmi zászlók, s délben a Kárpátok őré nél a honvédzenekar a szövetségesek himnuszait játszta. Beszéltek 70 000 fogolyról; esti hírek szerint a németek Orsovánál is elfogtak 10 000 oláhot s mire hazamentem a kávéházból, Gámán Józsi keresk. s iparkamarai titkár hírei szerint az Erdélybe betört 46 A Mackensen tábornagy által vezetett, Dobrudzsa elleni támadás szeptember 2-án indult. A hadjáratban számottevő erővel vett részt a központi hatalmak minden tagja. A hadművelet jelentősen befolyásolta az erdélyi frontot is. A központi hatalmak csapatai szept. 9-én elérték a Dunát, s éppen Márki cuzguni győzelmet említő feljegyzésének napján rögzítette Mackensen tábornagy, hogy győzelmeikkel már képesek tehermentesíteni az erdélyi frontot. Azt tapasztalták ugyanis, hogy az erdélyi frontról áthozott román katonák is vannak foglyaik között. Ligeti, i. m. 117., 221. p.
