Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1913

376

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913

júl. 28.

Veress Zoltán festő és fia, Zizi (Zoltán) nálunk töltötték a napot. Az asszonyok (Kozmáné és Veressné, kit megint operáltak) Marosvásárhelyen vannak. Ma du. ismét nagy eső volt, mint Medardus napja (jún. 8.) óta 1–2 napi pihenővel, mindennap. Kertünk szép ugyan, de az árvizek országszerte igen nagy és szokatlan károkat okoztak. Néhány napig a közlekedés is több vonalon megakadt, pl. Szászrégenben vakációzó és német szót próbáló Sanyinkkal csak Brassón át levelezhettünk.

júl. 29.

Részt vettem a városházán az új főispánnak, gr. Bethlen Ödönnek eskütételén és beiktatásán. Fekete-Nagy Béla meleg, de kissé dagályos beszédben búcsúztatta el a régi főispánt, az öreg gr. Esterházy Kálmánt, a szebeni hőst, ki most v. b. t. tanácsos lett, és programja vázolásával üdvözölte az újat. Gr. Bethlen, mint mondta, hármat akar: jó közigazgatást, kevesebb politikát, több munkát. Bár a törvényhat. bizottság többsége ellenzéki, jól fogadták; igaz, hogy Apáthy és Pósta nem is voltak itthon. A banketten, melyen majdnem úgy folyt a pezsgő, mint odakinn, a jól igazgatott vármegyében az árvíz, a főispán vendégei voltunk. Az áldomások közt feltűnt Karg altábornagyé a városra, mivel tíz év óta a katonaság ebben a városban nem dikciózott a civileknek; és a nemzetiségiek, különösen dr. Isac Aurél ügyvéd hazafias és mégis román önérzettől dagadó beszéde. Ez a nemzetiségek közeledését jelenti, pedig hírlapi megszólaltatásukban s 3–4 nap előtt nekem is mondta az öreg, ki a román passzivisták vezére, hogy nincs kivel beszélni, az egymást fölváltó kormányok nem őszinték s a közönség magaviselete sértő. Kettőnknek még beszélnünk kellene – úgymond – ezekről a dolgokról, mert a historikus hamarább megérti őket, s bennem erre hajlandóságot lát. – Az öreg Paulus Diaconus (Deák Pali) bátyánk éppen ekkor menvén el mellettem, magával hítt. „No, mit hazudott a vén róka?”– kérdezte. Íme, a hang, amely miatt – Isac szerint – magyar és román nem tárgyalhat egymással. A mai három felszólalás mégis azt gyaníttatja, hogy talán lehet. – A banketten különben összetalálkoztam Szász Ivánnal, ki még Sarkadról ismer. Idáig törvényszéki ügyész volt Tordán – s éppen ma megy Szegedre, hová főügyésznek nevezték ki.

júl. 30.

A király hozzánk Nagy Ernő helyére Réz Mihályt nevezte ki a magyar közjog tanárának. Ezelőtt 13 esztendővel még hallgatóm volt a francia forradalomból, s így növekedett vele azon kollégáim száma, kik valamikor hallgatóim voltak. Tanulmányait rendesen meg is küldte nekem. A kar különben nem őt, hanem Jászi Viktor debreceni jogtanárt akarta kineveztetni.

júl. 31.

Befejeztem Dósa György életének leírását. Az 1883-ban megjelent első kiadásból csak néhány lap maradt változatlanul s a munka több mint kétannyira bővült. Kéziratban 527 lap, kb. 350 kijelölt képpel. Ha jól emlékszem, március 1-[jén] kezdtem írni s így, bár sok minden jött közbe, elég erős munkát végeztem; de elvégeztem. – A kávéházban Pákey mondja, hogy megtalálta Krizának 8 levelét, melyet Berlinből írt az ő nagyapjához. Célzott rá Kriza, hogy Londonba szeretne menni, de ahhoz 300 forint kellene, ebből 100 ruhára, mert ilyen kopottan oda nem mehet, pénze pedig nincs, hiszen már koplalás árán vásárolt könyveit is el kell adnia. Összehasonlításul legyen mondva: Lechner, Szabó Dénes, Reinbold kollégáim most áll. segítséggel mennek Londonba az orvosi kongresszusra, s innen még mások is. – Sanyi unokám Szászré-