Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1912
337 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1912 nát kereső) orvos, de mindig 1–2 óra hosszat kellett várakoznom szalonjában. – Júliával 1⁄2 10-kor nekiindultunk a Stephaniewartenak, mely a 636 m magas Ewiges Leben csúcsán fekszik s ötnegyed óra alatt szép csendesen fölértünk oda. A toronyból valóban pompás tekintet nyílik a vidékre, az Érchegység, Fichtel és Böhmerwald felé. – Kényelmesen megebédeltünk, s a prágai országúton át a Café Schönbrunn felé vezető úton, s az egész városon végig tértünk haza. 1⁄2 3-kor itthon voltunk. Du. megtekintettük a német–cseh műkiállítást, amelyben Krattner, Gilovsky, Schück, Korzendörfer, Otto, R. Müller, Michl, a nemrég meghalt Pontini s főképp W. Klemm képei tetszettek, de a szecesszionisták közt sok a mázoló. júl. 31. Szentkirályiék látogatásunkra jöttek Marienbadból s velük töltöttük a napot. Persze a két kövérrel a Hotel Imperialnál (hol imént Ferdinánd bolgár király is lakott) nem lehetett magasabbra emelkedni; oda is csak a siklók segítségével. aug. 1. De. kikocsiztunk Meierhöfenbe (Donitzon és a lóversenytéren át) Moser Lajos és fiai „Karlsbadi” üveggyárába, jól megtekintettük, s nászajándékul szép metszett üvegkészletet vettünk dr. Banner Jancsiéknak, kiknek e hónap végén mi leszünk a násznagyai. – Mariska leányom írja, hogy otthon a festéssel s egyéb javításokkal elkészültek, s hogy a gyerekekkel vasárnap Dezmérre tett kirándulás fényesen sikerült. – Júlia du. 2 nagy csomagban hazaküldte a fölösleges ruhákat – egyik kabátom zsebében arcképes vasúti igazolványommal, amiért alig tudott megvigasztalódni. Így este csak magam sétálgattam a Proskowetz stb. úton. Karlsbad, aug. 2. Thallóczyval Bécsben akartam találkozni, de Marienbadról táviratoz és holnap nem megy át Königswartba, ha meglátogatom. Visszatáviratoztam, hogy nem zavarom kirándulásában. (Úgy látszik, Metternichékhez megy.) – Különben ma volt négy hét alatt az első kellemetlen napunk. Éjjel zuhogott, nappal szitált az eső, de azért mozoghattunk a főbb vonalakon. – Ma vettem az utolsó oxigénfürdőt. aug. 3. Délelőtt felsétáltunk Arany János padja, az Ecce homo kápolna, a Friedrich Wilhelms Platz felé a Freundschaftshöhére, amelynek fogaskerekű vasútja holnap nyílik meg. Éppen akkor jártatták a próbavonatot. Megtekintettük oldalt azt a szép bronzszobrot is (egy ifjú turista üdvözli a szép vidéket), amelyet a Wandererklub állított alapításának ötvenedik évfordulóján, 1912. márc. 25-[én]. Az alapítók közt volt Klapka Ernő és Klapka János is. Lejövet a Parkstrasseban az orosz templom aljában láttuk az előkészületeket a holnapi emlékünnepre, midőn leleplezik a karlsbadi születésű Max Hilbertől készült bronz domborművet, mely azt a jelenetet ábrázolja, mikor 1712-ben, tehát éppen kétszáz esztendeje, Péter cár a kreuzgassei Pfan-ház építésekor kivette a vakolókanalat a kőműves kezéből és maga folytatta a falazást. Sajnálom, hogy ezen a kettős ünnepen már nem vehetek részt. Ma vettem derekamra az utolsó (14.) tüzes mórborogatást, mellyel karlsbadi kúrám véget is ért. Legjobban sajnálom a 62 ̊C-os Franz Josephs-Quelle vizét, amely reggelenként jólesett, de a Kurkapelle halk zenéje mellett a Mühlbrunn-kolonnád előtt egy-két óráig tartó tipegés nem tartozott az elsőrendű élvezetek közé. Ott találkoztam ma Barát Árminnal, a sajtóiroda főnökével és a kolozsvári Pallós Alberttel. Délután jó nagy sétát tettünk még a Mária Zsófia úton fölfelé a Weisses Kreuzhoz, és a Herzog Ernstwegen lefelé haladva hagytuk el a gyönyörű erdőséget, melyben négy héten át annyit barangoltunk.
