Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1908
198 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1908 jól van, most Laci ment föl; de holnap ő jön fel, s itt marad reggelig. „Jobb odafönn – vélte Laci –, mert nagytatától nem kapunk ki, mint tatától.” Hát – ez is szempont. – A császár uralkodásának 60. évfordulóján 2 katonabanda végigszaladt a városon, ágyúztak egy kicsit – s leküldtek pár száz bakát Boszniába. Szép jubileum. Még szebb, hogy Prágába meg éppen ma küldtek el – a hóhért, politikai tüntetők ellen. dec. 3. Délután először mentem ki a városba, karunk ülésére. A kávéházban a Budapesti Napló mai számában ezt olvasom: 50 „Heidelberg és Mátyás király. Nemrégiben e cím alatt hírt adtunk arról, hogy a heidelbergi könyvtár igazgatósága dr. Márki Sándor szerkesztésében megjelent és Kolozsvár város által a heidelbergi egyetem könyvtárának ajándékozott s Szvacsina kolozsvári polgármester által dedikált Mátyás király c. díszművet eladta Carlebach könyvkereskedőnek, akitől viszont egy kolozsvári ember vette meg. A hír a Budapesti Napló közleménye után eljutott Heidelbergbe is, ahol lapunk ottani tudósítója, Friedmann Ernő felhívta közleményünkre dr. J. Wille udv. tan. főkönyvtáros figyelmét is. Wille azonnal vizsgálatot rendelt el, s megállapította, hogy a kolozsvári polgármester által dedikált díszmű érintetlenül (mert 1902 óta senki nem lapozgatott benne) ott van a többi magyar művek között. Tudósítónkat erre Wille professzor megkérte, hogy cáfolja meg a hírt, illetve juttassa el hozzánk az ő következő nyilatkozatát: »Vonatkozással a Budapesti Napló 280. számának azon közleményére, amit Friedmann Ernő úr közölt velem, kijelentem, hogy a kolozsvári tanácstól 1902. okt. 1-én ajándékozott dr. Márki: Mátyás király című munka az egyetem könyvtárában ma is megvan, tehát a Budapesti Napló említett közleménye csak tévedésen alapulhat. Dr. J. Wille, a heidelbergi egyet. könyvtár főkönyvtárosa«. A mi közleményünk azonban mégsem alapult tévedésen, amint azt tudósítónk kinyomozta Carlebach Ernő egyet. könyvkiadó segítségével. Az általa eladott példány ugyanis doublette, és a heidelbergi egyetemi könyvtár éppúgy, mint a világ összes egyetemeinek könyvtárai minden könyvet, mely két példányban van meg, az egyetemi könyvkereskedő által eladatja és a befolyó összegből új könyveket szereznek be. Az általa eladott példányt valószínűleg a kolozsvári egyetem más egyetemi könyvekkel együtt küldhette be az egyetemi könyvtárnak, amely példány bekötetlen állapotban volt és rajta volt az egyetemi könyvtár doublette-pecsétje is, míg az eredeti, ajándékozott díszmű fényes díszkötésben a főkönyvtáros saját szavai szerint »a legnagyobb tiszteletben és becsben őriztetik« az egyetemi könyvtár dísztermében. Carlebach könyvkereskedő különben átadott levelezőnknek egy könyvjegyzéket (ugyanazt, melyet magyarországi rendelőjének is beküldött), amelynek címlapján is olvasható, hogy Doubletten der Heidelberger Universitätsbibliothek. Íme, ez az ügy története, s mi szívesen ismerjük el ezek után, hogy a heidelbergi egyetem könyvtárában rend van, és hogy J. Wille kellőképpen megbecsüli a magyar műveket is.” dec. 6. Miklós napja... Mikulás bácsit (Banner Jancsit) Laci azzal a jelentéssel fogadta, hogy itt nincs rossz gyerek; Sanyi kissé szorongott, de mind a ketten bátran imádkoztak s hallgatták Mikulás intelmeit: Ivi az apja ölében, hogy meg ne ijedjen. Dehogy ijedt? „Mi azs? Mit mond a bácsi?” – kérdezte; lemászott apja öléből, odaállt a sorba, s 50 Heidelberg és Mátyás király. Budapesti Napló, 1908. dec. 3. Naplóba ragasztott újságcikk.
