Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1904
42 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904 máj. 1. 10–12-ig Szász Gerő temetésén. Sokan voltunk, de nem annyian, mint hosszú működése és népszerűsége után várni lehetett. Herepei hosszú egyh. búcsúztatója után Csengeri beszélt az Erd. Irod. Társ. nevében (melynek részvétét Versényivel s velem együtt félórával előbb szintén ő tolmácsolta a család előtt). Már nagyon kevesedmagammal voltam, midőn a Kajántói utca végén (a járványkórház előtt) a hullaszállító kocsira tették, hogy Ördögkeresztúrra vigyék, szülei mellé. Nyugodjék békében! máj. 2. Dr. Hám Sándor kegyesr. gimn. tanár tegnap 41 éves korában Sátoraljaújhelyen meghalt. Pár évig itt volt tanár, majd gimn. igazgató. Elrontotta „Wein, Weib und Gesang”; a különben nagytehetségű, gavallér, csinos fiatalember annyira züllött, hogy a rend megfosztotta az igazgatóságtól, Veszprémbe, majd Újhelyre tette át, s a kolozsváriakkal megszakította minden összeköttetését. Nyugodjék békében! Öccse, Tóni, itt tanárkodik a Kalazantinumban és közbecsülésben áll. máj. 3. Egyhónapi szünet [után] folytattuk a múzeumi alapszabályvitát. Az 1. § éppen egy óránkba került! máj. 5. Csendben emlékeztünk meg eljegyzésünk 26. évfordulójáról. – Lemondtam a rk. iskolaszéki tagságról, iskolalátogatásról és vizsg. biztosságról, mert egyikre sincs időm. máj. 6. A reggeli Ujság hozta a szomorú hírt, hogy Jókai Mór tegnap este 1⁄4 9-kor élete 80. évében elhunyt. Irodalmunk aranykorának utolsó oszlopa dőlt ki vele. Egyetlenegy magyar író sem hatott olvasóira jobban, mint Jókai; „sírt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett”, ha ez a Titán ostromolta. Igazi jótevője volt nemzetének, mert vigasztalta a szomorú napokban, kötelességére emlékeztette a könnyelműség idején. Édesanyámtól, mint kisgyermek, hallottam gyönyörű elbeszéléseinek, még gyönyörűbb leírásainak egy-egy nekünk is való részletét, pl. az Új földesúr ból ahogy a gyerek ebédelni hívja a padláson titkos iratokat kereső beámtereket. Első regényei mind megvoltak édesapám könyvtárában; én A kalózkirály t vettem meg először még negyedik normalista korom ban, s ki tudja, hányszor olvastam el! Éppen abban állt Jókai hatásának nagy titka, hogy kevés ember érte be regényeinek egyszeri olvasásával, még a legújabb nemzedékben sem: pl. leányomnak ünnepe volt, mikor a regényolvasásra Jókai Új földesur ával szabadítottam fel, s ezt és főbb regényeit 3–4-szer is elolvasta. Jókai mindnyájunké volt, s azért nem illetlenség, ha ebben az országos gyászban mindenki elsősorban a maga közvetlen részét keresi. Első nyomtatott dolgaim 1867-ben, III. oszt. diákságom idejében Jókai Üstökös ében jelentek meg s írtam az ő Hon jába is, sőt azt, mint kisdiák, járattam is. Alig volt ember, nem is volt, kit családom tagjain kívül jobban ismertem volna; pedig személyesen csak egyszer, már budapesti tanár koromban találkoztam vele, egyébként csak a fórumról ismerem. Legutoljára a Mátyás-ünnepeken láttam, mikor 1902. okt. 11-én Erd. Irod. Társaságunk ülésén beszédet is tartott; de már akkor szomorú hatást keltett hanyatlásával. Valóban, sokan siratjuk úgy, mintha éppen csak a miénk volna; mert egyéninek látszó érzelmeink egy részét egyenesen ő oltotta be szíveinkbe. Legyen áldott emlékezete!
