Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1904

62

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904

mintha muszka cár volna. No, de stb. Beszéljünk másról is, mint politikai pletykákról! Csak még azt, hogy most, midőn Apponyiékkal Kubik Béla is kiment a St. Louis-i világkiállításra, s egy hotelben közös ebédnél ültek, Kubik nem kapott valamit, amiért ez magyar szokás szerint legazemberezte a pincért. Ez gazdájának kijelentette, hogy azt az urat nem szolgálja ki, sőt becsületsértésért beperli; a gazda is figyelmeztette Kubikot, hogy itt más szokások vannak, s nagy nehezen kibékítette őket. De ekkor valamennyi pincér kijelentette a gazdának, hogy nem szolgálják ki Kubikot, aki tehát étlen nézte végig az ebédet, ki kellett költöznie a hotelből s ott napokon át egyedül laknia, étkeznie.

nov. 18.

Imprimáltattam történelmi képatlaszomat. Ezzel is késtek a tömérdek nyomdai munka miatt. A Franklin, mely Wodianert már elnyelte, meg akarja venni az Athenaeumot is, mely a házépítést és az Eggenberger-kiadványok megvételét nyögi. Így a centralizációból monopólium lenne s a Hitelbanktól átvett fogalmazók fognak csinálni magyar irodalmat! Máris érezzük a fokhagymaillatot.

nov. 21.

A Diákotthon bizottsága, melynek elnöke kezdettől fogva Lechner Károly volt, ma velem együtt lemondott, mert az egyetemi tanács Schneller nagyszabású tervét, még mielőtt az a minisztériumtól visszaérkezett volna, elejtette, s bennünket csak egy második Mensa alapítására akart szorítani. Azt ajánlottuk, bízzák a Diákotthon ügyét is a mostani Mensa-bizottságra, hogy egyik bizottság se keresztezze a másiknak működését.

nov. 22.

Felszeghy Dezső újságolta, hogy gr. Kuun István, az Erd. Irod. Társaság tagja, tegnap Algyógyon meghalt. A sokat csalódott költő utolsó dalait tegnapelőtt hallottuk az Erd. Irod. Társaságban, midőn tudtuk, hogy nagybeteg, de nem sejtettük, hogy vége ily közel. Nyugodjék békében!

49a

nov. 23.

Ma is az Erd. Múzeum alapszabályait tárgyaltuk a választmányban: a bizottsági tárgyalásokat is odaértve, immár a 29. ülésben. Farkas Lajos a kerékkötő Békésy Károllyal szemben ma már igazán nyers volt; nyíltan letudatlanozta, előttem pedig egyenesen ostobának nevezte. Pedig nem az; de hát a parlamentben sem azok az emberek, akiknek mondják őket.

nov. 26.

Felolvasást tartottam az Erd. Múzeum tört. szakosztályában Kolozsvár nevéről

, s azután elnököltem a Tanárkör gyűlésén és szakosztályán.

nov. 27.

Mariska írja Sanyikáról, hogy az úrfi már csodálatos gyorsasággal jár négykézláb s hogy apja kitömött sasát pipi helyett Pepinek hívja. Kijött 4. foga is. nov. 28.

A kolozsvári áll. tisztviselők új egyesülete választmányi taggá tett. Sok a jóból. Én nem voltam ott a gyűlésen s nem is foglalkoztam az egyesülettel idáig s bizony, ezután sem igen foglalkozhatom.

49a Lányom nyulat, Gábor öcsém özvegye Békésről disznótori mutatót küldvén, ezt kedélyesen föl va csoráz tuk Kopasz komáékkal, a doktorékkal és Benkével.