Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1908

197

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1908

nov. 11.

Mától fogva, tekintettel szemeim gyöngülésére, mérsékeltebb borivó akarok lenni, bár a lelkiösmeret emiatt idáig sem igen furdalt.

nov. 14.

Az egyet. tanács ülésén Jancsó rektor bejelentette, hogy Moldován 3000 koronás alapítványt tett fia emlékére, apátlan, anyátlan, kitűnő egyet. hallgatók részére. Alapítványainak egész összege 8500 korona. – A helybeli lapok távirata szerint Bérczy Ernő barátom (bp.-i postaigazgató) felesége, Szentmarjay Róza tegnap leugrott a 3. emeletről és szörnyethalt. Már ittlaktukkor is megkísérelte az öngyilkosságot.49

Ny. b.! – Az estét Szentkirályiéknál töltöttük.

nov. 15.

Hazánk és városunk címmel bevezető felolvasást tartottam az iparos ifjak szá

mára. Nagyon kevesen voltak. – A lapok szerint szegény dr. Pekár Károly, a Positiv aesthetika írója megőrült. Igazán kár érte; még csak 38 éves.

nov. 16.

Tanárkörünkben Schneller számolt be a londoni morálpedagógiai kongresz

szusról. Mondta, hogy volt Halász Ignác leányánál is; ura óragyáros, 800 munkással évenkint 500 000 órát készít.

nov. 17.

„Lujza néni” este megérkezett, legfőképpen a gyerekek örömére, kiknek játékokat hozott. Most pár napig rajta zsarnokoskodnak.

nov. 18.

Tóni egy 8 oldalas levélben most magyarázgatja, miért nem írt, mikor a nyáron megkérdeztük, otthon lesz-e.

nov. 20.

Az Athenaeum szerint világtörténelmem I. kötete átdolgozásom következtében „tartalmilag nagyon szép”. Ilyen a képzelődés hatalma! Keveset módosítottam rajta.

nov. 21.

Ma de. 10-kor egyszerre elbágyadtam, lehevertem, mire feleségem doktort hívatott; ez ágyba dugott s orbáncot konstatált rajtam.

nov. 23.

Lujza ma délben elutazott. Kevés szórakozása volt szegénynek!

nov. 26.

Az ágyból fölkelhettem, de még a szobát kell őriznem. Arcom feketés ichtiollal úgy be van kenve, kötözve, hogy különben sem mehetnék sehova. Vasárnap óta a gyerekeket sem láttam.

nov. 27.

Ma folytathattam Rákóczi életírását. Feleségem itthon ül mellettem s vigyáz reám.

dec. 2.

Alkonyatkor felhívattam Lacikát játszani. Nagy örömmel rohant be. „Meggyógyult, nagytata?” – „Meg.” – „Már nem beteg?” – „Nem.” – „Nem fáj semmi?” – „Nem.” – „Hát, akkor szabad megpuszilni?” – „Szabad, bizony!” – s a kis hízelkedő már ott lógott hosszú száműzetés után a nyakamban. – Sanyi este kijelentette, hogy 49 L.: MSN, 2. köt. 1894. jan. 15. 55. p.