Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1907

167 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1907 okt. 20. Hazaköltöztünk a házsongárdi nyaralóból Júliával. okt. 23. A fiatalok is lejöttek a lakosztályunk alatt kibérelt, a miénknek teljesen megfelelő földszinti lakásba, melyet most rendeznek be. Nemcsak nyaraltunk, de őszöltünk is a kedves házsongárdi kertben. Itt van róla néhány fénykép. 34 okt. 27. Meghallgattam Lovassy Andor torda-aranyosi alispán székfoglalóját az Erd. Irod. Társ.-ban s együtt vacsoráltunk a társaság tagjaival a Nyehóban, hol a tósztban ő meg én, Szalonta és Sarkad képviselői, birokra keltünk a két hajdúvárosért. okt. 29. Gr. Teleki Gézával, Biás Istvánnal és Szádeczkyvel vacsoráltam a New York­ban. Teleki is biztat, írjam meg Rákóczi III. kötetét is, majd csak kiadják valahogy a Tört. Társulatban, ámbár már a II. kötetet is – ahogy mondta – csak azért szavazták meg, „mert én írom”. Apai elragadtatással beszélt fiáról, Pálról, kit kartogr. történeti munkásságában a párizsi szakkörök igen előzékenyen fogadtak. Én is odaígértem neki 30 év óta tett földrajztörténeti jegyzeteimet, amelyeket többé úgysem dolgozhatok föl. okt. 30. Kávéházi asztalunknál ma is friss jó egészségben ült gr. Esterházy Kálmán: Gya­lun holnapután üli aranylakodalmát Bethlen Paulina grófnővel. Éljenek! Tegnap te­mettük Gratz Mór helybeli ágostai hitv. lelkészt, aki 64 éves korában halt meg. Kedves, derék, jó ember volt. Ny. b.! nov. 1. A rossz idő miatt halottak estéjén csak a templomban, nem a temetőben elmél­kedtem [sic!] elhunytjainkra. Koszorúkat küldtünk Sarkadra szüleim, Mezőhegyesre apósom, Aradra Spilka Laci sírjára. Nyugodjanak békében! nov. 2. Bp.-ről meglátogatott dr. Lasz Samu. Mindjárt összetegeződtünk. Bejelentette, hogy, ha a nyáron Lóczy Lajos Böckh helyére megy a Földtani Intézet élére, Cholnoky pedig a Lóczy helyére a bp.-i egyetemhez, akkor ő mihozzánk pályázik geográfusnak, s nem tart Littkétől, Prinztől, Czirbusztól. Bizony: csekély választék! nov. 3. Az estét bérmafiam, Szentkirályi Gyula 14. születésnapján pezsgőzve töltöttük. (Jobb lett volna borozva tölteni.) nov. 4. Knoblauch kapitány elhozta megsemmisítés végett a kedvéért aláírt 3000 koro­nás váltót. Ezzel nem kis gondtól szabadított meg. nov. 7. Biczó Géza, a bp.-i VII. ker. gimnáziumban hat éven át tanártársam és jó bará­tom, velem körülbelül egyidős, hosszas szenvedés után meghalt. Szegény félbemaradt piktornak nem kívánhatom többé, mint akkor, hogy: „Csikorg az halasi cséza: / Éljen soká Biczó Géza!” De szívből kívánom: nyugodjék békében! 34 A fényképek nem kerültek be a naplóba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom