Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
28 Márki Sándor naplói I. 1873 gyűlölni szabad; közöny nem boldogít s nem idegenít el - tehát nincs jogosultsága a családi életben. Ez elvnek esett áldozatul Sarolta. Úgy látszik, itt csakugyan nem a költő tett igazságot, hanem a szemlélődő bölcsész. Egyébiránt ez is oly kérdés, melyre csak elmélet által felelhetünk - húszéves korunkban. Bővebb tapasztalat később enged válaszolni, addig csak habozhatunk. Hanem két elmélet közül mindig lehet - legalább igen gyakran - egynek pártját fogni így is. Ezt megtettem. okt. 8. okt. 9. Ma visszajöttem Budapestre. Budapest, okt. 10. Egész népvándorlás volt lakásomon. Bérczy Ernő, Bölöny S [ándor], Baurnfeind, Kenessy, Ritzinger stb. már korán megtöltötték „audientia”-termemet; e látogatások részben Jani öcsémet illették, ki most először jött Pestre, s azon kezdte, hogy mindjárt felmondta a lakását. - Du. Graul Jóska mutatta be saját zongoraszerzeményeit. Nálam, zenészeti előismeretek hiányában, egyedül a fül ítél, s ez gyönyörrel hallgatja játékát. Grault az életben nem szeretem valami különösen; de a zongoránál látva feledem fogyatkozásait. Darabjait bizonyos új zamat jellemzi; s ha talán itt-ott keresett is, kezdőnél mindenesetre ritka tünemény, hogy reminiszcenciáktól, vonatkozásoktól ment. Mestertől még nem tanult, a zene-irály szabályait jórészben önszorgalmából ismeri, s mégis oly szerkesztési ügyességgel bír, mely szép reményekre jogosít. Kár, hogy a neve német, különben a kissé gyanús hangzású „ábránd” szót az ő nevével lehetne helyettesíteni. Őrajta igazán látszik, hogy érzéssel, ifjú lelke összes átérzésével dolgozik. Nem számít, nem ügyel szabályokra, midőn egy-egy művet készít. Zenei festései, hellyel-közzel, még a magamféle avatatlanok előtt is érthetőek. Lehet, hogy ebben sokra viszi. Táncdarabjai nem oly értékesek, s inkább csak a hozzájok írt bevezetések köthetik le a figyelmet, melyekben van a szokásostól elütő, valami újdonszerű modor. S bár ábrándjai mintegy öntudatlanul ragadják magukkal - mint ebből is világos, technikáját, mely egészen egyéni sajátja, valódi gond jellemzi. Egyátalán, kedvező jelenségnek látom, hogy inkább szellemi szükségérzetből, mint hiúságból költ, amennyiben a nyilvánosság elé, olykor zenei tekintélyek sürgetései és biztatásai dacára is, vonakodik lépni. Mit rejthet jövője?!... Talán sok is ez, dicséretnek egy ifjútól? Ifjú halmozta el vele; adja isten, hogy az utókor igazságot adjon - ez ifjúnak! Este - fecimus magnum áldomás; ott volt a most Zürichben tanuló Villetz is, kivel hajdanában együtt tanultam (?) Pozsonyban, s egyátalán a pozsonyiak: Emődy, Telbisz, Soóky, Kosa, Kenessy, meg... punktum. Azonkívül Jani öcsém és Hohensteg. okt. 11. Beiratkoztam az egyetemre. E félévben Somhegyit, Kerékgyártót, Hunfalvyt, Toldyt, Lubrichot és Szepesit hallgatom, csak a két középső van kedvemre.573 írtam édesapámnak, beszámolva - de rebus gestis. Fáradságos nap... címmel versem jelent meg az Üstökösben. (41 sz.58) Már azt hittem, el is felejtették, oly régen hevertették a papírkosárban. 57a Utóbb: Salamon, Ribáry; Toldyt n[em] hallgathattam!... 58 Kli-Ó: Fáradságos nap... Üstökös, 25. köt. 1873. okt. 11. 41. sz. 487. p.
