Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1875 79 tetszett az egyetem folyosóján székelő areopágnak. Nyugalmaztam. Ma vettem egy harmadikat, mahagóni fából. Ára 3 frt 25 kr. Becsülték 40-50 krajcárra. Ezt már nem dobtam el, hanem egy kollégám jóvoltából eltörtem. Ez az én sétapálcáimnak siralmas története. máj. 10. Bucsánszky Alajoshoz Adomák a királyról címmel kéziratot vittem kiadatás végett. A seftnek aligha nincs ártalmára, hogy a nyelv nem valami népies. Ha ő nem fogadja el, más ki nem adja; s végre is a tartalmon nem változtat az, [hogy az] ő ponyvairodalmi cége alatt jelenik-e meg, vagy másé alatt. - Nem az öreg Bucsánszkyval, hanem öccsével beszélgettem, ki hosszasabban beszélt üzletének rosszul felfogott irányáról, érdemül tudván be, hogy ők az elsők közé tartoztak, kik a magyar népet olvasáshoz szoktatták. Kiadványaiból többet megmutogatott. - Megismerkedtem Goll Jánossal is, a Tánc c. zenemű folyóirat szerkesztőjével. Józsi bácsi asztalánál volt ma az öreg Ivánfy (Ivanovich) Sándor, ki hajdanában keresett orvos volt a fővárosban, most pedig az Alföldön vándorolgat, a magyar nép betegségeit kutatva. О már 1836-ban orvosa volt Deák Ferencnek, s asztalánál egy időben a legkitűnőbb államférfiak és írók találkoztak. Érdekes azon gyanítása, hogy Deák mostani betegsége csak ürügy arra, hogy személyét az ügyek vezetésére mintegy képtelennek bizonyítva, a pártok egyesülését lehetővé tegye. Szerénte a 40-es években is többször tettette magát betegnek Deák - éspedig politikai okokból. Mint kuriózumot jegyzem föl nagy hazánkfia egy régi ismerősének e tapogatózásait. máj. 11. János öcsém megjárta. Bizonyos betegsége úgy elhatalmasodván, hogy miatta katonai kötelességeinek eleget nem tehet; az ezredtől 2 hónapi szabadságot kapott ugyan, de 1-et utána kell szolgálnia. máj. 12. Tavaly jún. 15-[én]21 megkérdeztem a bécsi könyvkereskedők társulatát, akarja-e közreműködésemet lapja magyar könyvészeti részére nézve (1. jelen napló 46. 1.); akkor e dolog abbamaradt. Most Aigner maga szólított fel, hogy váltsam fel őt a Buchhändler Correspondenz bibliográfiai közléseiben. О 2 év óta maga nem írt e lapba, csak segédei ütöttek össze holmit; szeretné mindazáltal, ha teljes sorozat volna e lapban. Csakhogy ily teljesség körülbelül egyértelmű volna az Irod[almi] Értesítő megbuktatásával; mert könyvkereskedőink inkább a német, mint a magyar bibliográfiát használnák, aminthogy az osztrák könyvkereskedők társulatának mindnyájan tagjai is. Határozott feleletet azonban még nem adtam. máj. 13. Németül ma jelent meg tőlem az első cikk, az igaz, hogy nem saját fordításomban, nem is saját nevem alatt. Ez a fővárosi Vigadóról szóló ismertetés Hunfalvy Magyarország és Erdély című vállalata 2. füzetében.22 A 3 lapnyi szövegért 5 frt 55 krajcárt kaptam. máj. 14. Bucsánszky csakugyan nem adja ki adomáimat. Az öregnek veje és üzletvezetője (Rózsa), ki igen derék embernek látszik, azt hozta fel okul, hogy apósa elhatározta ez évben semmi új vállalatba nem fogni. Most is 30 000 frt-nyi oly apró-cseprő követeléseik vannak, melyekből 1000 f[r]t-ot sem hajthatnak be. Kéziratuk pedig tö21 1874. júl. 14-i bejegyzés, 83. sz. levél. 22 Hunfalvy, Johann: Land und Leute in Ungarn und Siebenbürgen. 2. Bp., 1875. 16 p.
