Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1876 109 a szoba parfümös volt, és hogy nem csináltunk semmi okosat, azonban legalább láttuk a bakákat a maguk mivoltában; s erről a 6 napról egész kis adomagyűjteményt jegyezhetnék föl. Egyébiránt akármilyen érdekesek valának is e „tanulmányok”, egyelőre mégiscsak annyit mondok, hogy elég volt ebből ennyi! márc. 18. Thallóczy mondja, hogy Kertbeny roppant dühös rám tavaly általam megírt „ostoba” életrajzáért,6 mert már most Vutkovich is annak alapján írt róla a Magyar írók névtárába. Egyébiránt a „felületesség”-ért visszaadta a kölcsönt, mert ő meg engem a berlini Magazin-ban7 a Józsi bácsi fiának tett meg. Ma de. Übungsmarschon voltam az 1. zászlóaljjal Rákosfalva irányában, s a kastélytól К-re eső kocsmáig mentünk csúnya, esős, sáros időben. Délután kitűnően esett egy kis alvás. márc. 19. Elmentem gratulálni Józsi bácsinak neve napjára, szentül hívén, hogy e szent napon „ő” is ott leszen. Hanem hát csak a papa volt ott. Ergo, nem sikerült az expedíció. márc. 20. Komáromy (1. febr. 7.) értesített, hogy Áldor nem sok hasznát veheti az általam gyűjtött Deák-adomáknak, mert alig 1-2 kivételével ismeretesek. - Arról persze én tehetek [a] legkevésbé. Áldor engem annak idején arra szólított föl, hogy ez adomákat a lapokból írjam össze; ezt meg is tettem. Ha kívülem Áldor maga is gyűjtögetett, s a kívánt anyagot maga is összehozta, az még nem bizonyít ellenem. Egyébiránt Áldor figyelmeztette Komáromyt, hogy ezt „nagy kímélettel” (és 25 forinttal) adja tudtomra. Nem vádol a lelkiismeret! márc. 22. Egész nyugodtan olvasgattam a lapokat a Lánchídfőnél levő Steingassner kávéházban, szokott helyemen, midőn a Pester Lloyd esti lapjában (este 6 órakor) azon megdöbbentő hírre bukkantam, hogy sógorom, Linde János, tegnap este 3Л8-ког a Sugárút és Nagymező utca sarkán levő Tafler(?)-ház 4. emeletéről leugrott és szörnyethalt. - Azonnal átfutottam a Rókus kórházba, a halottkamrában meggyújtattam a gázt, s annak világa csakugyan szegény sógoromnak még most is egy hordártalyigán fekvő holttestére esett. Annyi sok szépet vártunk mi e fiútól, s azt hittük, hogy jeles festőink számát fogja gyarapítani. Itt az álom vége. A halál nemigen változtatta őt el. Azt hittem, eleget teszek mára (öreg este volt már), ha minden további kérdezge- tés nélkül megrendelem a temetést a Temetkező Társulatnál, ha annak idejét 24-én délutánra szabom, s ha ez értelemben értesítem a hivatalosan már úgyis értesített családot. Gondoltam és tettem - hibásan is, hiába is, mert L[inde] J[ános] tanára, Keleti Gusztáv már előbb intézkedett volt a temetésről, s mert táviratom otthon egy kis zavart okozott a Keleti által 23-án délutánra kitűzött temetés idejére nézve. márc. 23. A temetés rendezésének gondja lemaradt ezek szerént vállaimról; ezt csak ma reggel tudtam meg. Egyébiránt kétnapi szabadságot kértem a katonaságtól, Kataneszku kollégámmal együtt, ki barátja, Jani halálának hírét kitörő fájdalommal fogadta. Vele fölkerestem sógorom volt lakását (Sándor utca 20.); lakótársa, Huszka 6 Kertbeny Károly Mária. Magyarország és a Nagyvilág, 12. évf. 1875. 37-38. p. 7 Magazin für die Literatur des Auslandes.
