Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
A kilenced összeírások tartalma - Búzafajták és mértékek
is előfordul. A szándéknak megfelelően elkülönítettek „boni” (bonum) és „defectus” (defectivus), tehát jó és gyenge minősítésű terményeket. A következő években szinonimaként megjelenik a „melioris” (melior - jobb) és „vilioris" (vilis - értéktelenebb, hitványabb). A kettő olykor keveredik, de a tiszttartók a saját körzeteikben kerülik a két elnevezés együttes használatát. A búza fajtái és a mértékek összekapcsolódása kimutatható, de nem követ állandó szabályosságot. Az őszi búza jellemző mértékegysége a kereszt, a tavaszi búzáé pedig a currus-cumulus. Ez a betakarítás sarlós-, illetve kaszás módjának a függvénye. A megfeleltetés azonban közel sem olyan következetes, mint azt az általános leírások alapján gondolnánk. Már az első, 1727. évi összeírásban a kereszt mellett elkülönítették a tavaszi és az őszi gabonának is a kis és nagy csomóit.107 1740-ben az egyik nonátornál megjelent a „messor" és „falcatus/falcatores" elnevezés, többek között Gyula város kilencedjegyzéke fejlécének az első lapján. A fejlécben név szerint nem különítette el az összeíró az őszi és tavaszi búzát, de a termés mennyiségét keresztben és cumulusban adta meg. Értelemszerűen a kereszt az őszi, a csomó a tavaszi gabonát kell, hogy jelentse. A keresztek két oszlopába, a mértékegység alá, egymástól megkülönböztetve, a sarlózott, illetve kaszált búza mennyiségét tüntette fel. Mindkettőt keresztben írták (gyűjtötték!?) össze. A forrás következő oldalától helyettük új elnevezést, a „hona” és a „defect” kifejezéseket használta.108 Valószínűsíthető, hogy a gyenge minőségű búzát kaszával vágták le (takarták), mert nem érte meg a többletmunkát! A kereszt elnevezés nem változott. A cumulus esetében ez nem mondható el. Az 1720-as évtized végének összeírásaiban elkülönítették a „cumulus maior” és „cumulus minor” mértékeket.109 A következő évtizedekben erre nem találunk példát. A kép vegyes. Például Békéscsaba 1728-ban csak a cumulus minor mértéket alkalmazza az őszi és tavaszi terményre egyaránt. Ugyanakkor egy másik tiszttartó Füzesgyarmaton a nagy és kicsi csomót mind a két tenyészidejű búzára használta.110 A már említett 1727. évi összeírásban általános volt ez a gyakorlat Füzesgyarmattól Gyuláig! A mértékek nehezen egysége- síthetőek. Néhány település próbacséplésének eredményeiből ismerjük ezek nagyságát is. Például Békéscsabán a kereszt ekkor (1728) öt és egynegyed véka, a kis csomó búza (őszi és tavaszi) öt véka szemes gabonát adott. Szarvason egy keresztből négy vékát, a nagy csomóból 16 vékát és a kis csomóból nyolc véka búzát csépeltek. Gyoma adatai különösen érdekesek. 1729-ben a tritici hybernalisból kis és nagy csomót egyaránt készítettek. A aestivalisból azonban csak nagy csomót. A „tritici cumuli minor hybernalis" három és fél, a „tritici vernalis cumulus minor" hét vékát adott szemül.111 A tritici maior cumulusból csak négy csomót készítettek, ezért annak próbacséplését feleslegesnek tartották. A zavaros helyzetet, legalábbis a terméseredmények összehasonlíthatóságát illetően, többnyire tisztázza az összesítő táblázat (amennyiben fennmaradt), mivel egységesíti és összevethetővé teszi az egyes települések terményeinek adatsorait. 107 MNL OL P 418. S 53.1727. 108 MNL OL P 418. S 64.1740. 109 MNL OL P 418. S 51.; S 52.; 1727.; 1728. 110 Uo. 111 MNL OL P 418. S 53. 1729. A próbacséplés adataiból kiderül, hogy a táblázat aestivalis rovatának a pró- bacséplés vernalis tritici cumulus minor értéke felel meg. Az aestivalis azonos a vernalisszal, a tavaszi gabonával. Azaz csak tavaszi gabonát vetettek!? 35
