Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Békéscsabai tanyavilág
toroskodtam. Nem szükséges bővebben ecsetelnem, micsoda izgalommal vártam én is - szegény "alumnista", értsd menzán kosztoló diák - a szombat délutáni foglalkozás végét, amikor megnyílt a konyhaajtó és a gazdasszony és nagy leánya egyszerre három tál haluskát tett elém az asztalra: mákosat, túrósat és brindzásat. Tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy azóta sem ettem az életben olyan finom haluskát. Sokrétű és gazdag volt az a munka, mely a tanyákon a múltban folyt. Jutott belőle bőven az esztendő minden napjára. A tanyák körül ma is serény munka folyik, mégis oly nagyon megváltozott minden. A tanya környékén nem pár holdas parcellácskák jelentik az árpa, búza, kukorica ültetvényt, hanem sok száz holdas búza és kukorica, meg borsó és cukorrépa táblák terpeszkednek a határban. És a tanya körül, ahol nem is oly régen a gazda csendes komolysággal, vagy a jókedvű legény vidám fütyörészéssel járt az eke nyomában, ma félelmetes traktorok szántanak. S ahol a férfi arató nyomában ott haladt a daloskedvű lány vagy menyecske hajladozva, ott ma kombájn óriások aratnak és csépelnek is egyszerre. A földhöz lapuló tanyák bizalmatlanul nézegetik apró ablakszemükkel ezeket a félelmetes szörnyeket, a gépóriások pedig zúgva, dohogva kerülgetik a tanyákat, mintha bosszankodnának amiatt, hogy minduntalan előttük lábatlankodnak. Tagadhatatlan feszülség van a múltat idéző tanyák és a jövőt harsogó óriásgépek között. Nem kétséges, hogy ez a feszültség úgy fog feloldódni, hogy a csendes, szelíd, fáradt tanyák előbb-utóbb félreállnak a modern kor óriásainak az útjából. Szórakozás, pihenés A legszorgalmasabb ember sem élhet csak a munkának, hanem aki dolgozik, annak pihenésre és azon belül szórakozásra is van szüksége. Vajon milyen szórakozásban lehetett része a világtól elzárt tanyák népének? Mert neki is megvolt a maga szórakozása, öröme, amelyről öregjeink még ma is csillogó szemekkel tudnak mesélni. Amíg a tanyákon csak férfiak éltek, vasárnaponként, vagy téli hétköznap estéken is hol egyik, hol másik tanyán jöttek össze és beszélgetéssel, pipázgatással töltötték az időt. Megtárgyalták a termést, beszélgettek munkájukról, előkerültek a katonaélmények és a nagyvilág érdekfeszítő eseményei is. Minden időben akadtak egy-egy tanyakörzetben ismertebb jóízű elbeszélők, akiket aztán minden tanyán szívesen láttak az egybegyűltek. De ezek az esti beszélgetések sem folytak ám teljes tétlenségben, hanem ezt az időt is fel tudták használni szórakozást jelentő hasznos tevékenységre. Az egyik szerszámot javított, a másik söprűt kötött, vagy kosarat font, ismét más kisszéket, fakanalat fabrikált, vagy csuhéból szőlőkötöző anyagot készített. Változatosabb lett a tanyán a szórakozást jelentő időtöltés attól kezdve, ahogy már a nők és egész családok is kint éltek. 27 A fiatalok téli estéken fonókákon és fosztókákon (prvadky és páracky) jöttek össze. Munka közben itt is mesemondás, tréfálkozás, heccelődés folyt. Rendszerint akadtak kívülről jött tréfacsinálók is, akik szamárnak, lónak, kecskének álcázva jöttek el a társaságba s ott produkálták magukat, jó kedvet fakasztva mókázásukkal. Ezt úgy hívták, hogy "vodia", azaz "vezetnek", mert az állatnak álcázott személyt rendszerint egy ugyancsak valamilyen maskarának öltözött más valaki vezette. A sopronyi részeken Csjaki 141
