Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

- Tudom, kérem szépen, a fegyelem az fegyelem, de ha jön a félelem, oda a fegyelem! [...] Egyházi elszámolás Az egyházi szőlőskert bortermése elsősorban az úrvacsora céljait volt hivatva szolgálni, azonban természetesen szorgalmasan fogyasztották az egyház tiszteletbeli munkásai, a sáfárok, tizedesek és a gondnoki hivatal egyéb dolgozói is. Az elszámolás aztán ilyenformán ment: - Pri spovedi 20 hektov, "strovilo sa" 24 hektov. [Úrvacsorára 20 hektó, "elfogyott" 24 hektó.] És amikor egy zárszámadó közgyűlésen is beszámolt a pincesáfár arról, hogy "pri spovedi 20 hektov" - mivel újévkor mindig meghirdették a templomban, hogy az elmúlt évben hányan éltek úrvacsorával - Ádám Guszti bácsi, az egyház akkori főmérnöke gyorsan kiszámította, hogy minden úrvacsorázóra három deciliter bor jutott. Sok bűne lehetett akkoriban a csabai evangélikus híveknek! [...] Egyházi bor Volt a csabai evangélikus egyháznak a Veszei-hídnál égy szép kertje, 18 holdas szőlője és gyümölcsöse. Sok bor termett ott, de a minősége bizony elég gyönge volt. Szeberényi Gusztáv lelkész mesélte, hogy amikor vesebántalmai miatt szigorú diétára fogta az orvos, eltiltva őt egyebek mellett mindenfajta szeszesital élvezésétől, akkor hozzátette: - Egyházi bort azért ihatsz! (Annyira kevés volt annak szesztartalma.) [...] Könnyű neki Csaba egyik híressége volt az 1966. szeptemberében elhunyt Békészki bácsi, a "csodadoktor". Istentől vett természetes képessége volt, hogy minden helyéből kimarjult végtagot, kiugrott, vagy megrándult int, ideget embernél, állatnál egyformán egykettőre helyre rakott. Nemcsak a csabaiak voltak bizalommal tudománya iránt, hanem az ország minden részéből vonattal, autóval hoztak hozzá betegeket. (Hoztak hozzá repülőgépen Budapestről válogatott futballistákat is.) Az érdekes az volt, hogy Békészki bácsinak sosem kellett magyarázni-mutogatni, hogy itt fáj, úgy fáj, az öreg nem is tűrte az ilyen sok beszédet. Csak azt kellett tudnia, hogy a kézzel, lábbal, derékkal vagy vállal történt valami hiba, ő aztán a baj fészkét megnyálazott ujjával szelíden kitapogatta és segített is azonnyomban. Nos, egyszer az evangélikusok egyik püspöke, Káldy Zoltán jött szolgálati ügyben autón Csabára. (A püspök úr egyébként szigorúságáról ismeretes. Ha valaki ellene mond, annak hamar a tyúkszemére lép.) Most azonban igen rossz állapotban volt a püspök úr. Napok óta a csuklójával, a kezefejével volt valami baj, ugyanakkor lelkészsofőrjének a lábában volt valami hiba. Amikor megérkezésük után mindez kiderült, azonnal határozatba ment : el kell vinni őket Békészki bácsihoz. A püspök nem ismerve a Békészki bácsinál érvényes rendet, részletesen magyarázni kezdi, hogy mi, hol és mióta fáj, az öreg Békészki azonban szájához emeli 312