Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 493 illetéket kivették oly módon, hogy az egy boglyára, vagy keresztre jutó és vékában kapott mennyiséget szorozták az összes boglyák avagy ke130 resztek számával, aminek a kilencedét követelték. Az eljárás tehát kiiktatta a cséplés (nyomtatás) utáni, a tényleges mennyiséget számbavevő ellenőrzést. Markovicz Mátyás, 1748-ban, bár személyes állásfoglalását is beleszőtte, de mégis hasonlóan írta le a Szarvason követett eljárást. A tizedszedők végigjárták a határt, számbavették a vontatókat (értsd boglya), mielőtt azok számáról esküt tettek a jobbágyok a városházán. Aztán a próbacséplés alapján megállapították, hogy mennyi magot adhatnak, azaz mennyit kérnek számon. Ami, miként megállapítja, csalóka, s teher, hogy az őszit, tavaszit máskor kell csépelni, addig pedig el 131 kell tartani a decimátorokat. Ez utóbbi megállapítása az általunk feltárt forrásokból nem igazolható. Az uradalom alkalmazottai, miként az utasítás is előírta, igyekeztek a bejelentést követően hamar elvégezni munkájukat. A század végéről, 1791-ből származó utasítás némiképpen eltérő, s bővíti ismereteinket, mert közli, hogy "el múlt esztendőbeli mód szerint, tudni illik, kiki amennyiszer telik, annyiszor kilenc keresztben, vagy egyforma Boglyába, avagy vontatókba rakja takarmányát". Az utasítás engedményt tett annyiban, hogy a rossz termés miatt házi szükségletre csépelhettek a gazdák még a tizedszedők megérkezése előtt. A tizedlajstromokat a történeti statisztika viszonylag megbízható forrásoknak tekinti. Az uradalomban követett gyakorlat, az egyszerűsített adminisztráció valós tényezőkből kiindulva, de mégis elméletileg, egy szorzás eredményeként kapta meg a neki járó mennyiséget. Ez mindenképpen növeli a bizalmatlanságot az adatok megbízhatóságával szemben. Persze nyilvánvaló az is, hogy ez az eljárás lényegesen csökkentette a gazdák megterhelését, gyors és világos volt, s kevés lehetőséget adott a csépléskor - nyomtatáskor jelentkező "problémák" felmerülésére. Az uradalom ugyanakkor megelégedett az eljárás pontosságával, megbízhatósági fokával. A kapott adatok ingadozásai, szóródásai ugyan-