Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
- Gyere, ülj fel Jókai! Habozva tekintett szét az utcán, ki szól hozzá, de más élőlény nincs, csak a paraszt. - Elviszlek a feleségedhez - mondta a lobogós ingű kocsis - Gyulára. Jókai megnézi figyelmesen, s Kossuth titkárjára, Rákóczy Jánosra, elkeseredett politikai ellenfelére ösmer benne. De volt is most már politika! A pártoskodást, mint egy rossz álmot, elhessenté egy dermesztő fuvalom, Világos felől jövő. Veszedelemben egymásra találnak a magyarok. Elfogadta az ajánlatot s a Rákóczy kocsiján menekült a megelevenedett országutakon, melyek tele vannak menekülők sokaságával: kopott ruhájú honvéd, ijedt arcú polgár, roskatag, siránkozó gyermek, tarka, zűrzavaros egyvelegben. Podgyászos szekér, száguldó lovas. Megy-megy vaktában, hajtva a rémület és életösztön által. Van, ki szembe jön, az is menekül, van, ki oldalt megy, úttalan utaknak csapata, az is menekül. És egyik se tudja, nem megy-e éppen a veszedelembe? így ért be Jókai Gyulára. [...] Nejét ott találta, kinek már kész terve volt a férje elrejtésére. Ebben irkált, ebben tanácskozott füvei-fával." 3 Ennyit írt Mikszáth Jókainak Aradról Gyulára való meneküléséről 1907ben, tehát Jókai halála után megjelent életrajzában. 1898-ban azonban még ennyi részlet sem volt ösmeretes, úgyhogy én csupán arra a néhány fent említett sorra voltam utalva, amit Jókai naplótöredékeiben Gyuláról megírt volt. Március 3-án felutaztam Pestre, és másnap délelőtt 10 órakor beállítottam Jókaihoz, aki Fesztyékkel lakott a Bajza utcai mai Petőfi-házban. Névjegyem beadása után szívdobogva léptem be a szobájába, s halálom napjáig életem legszebb emlékének értékelem azt a csaknem fél óráig terjedő időt, amit Jókai kegyes volt nekem áldozni. Igen nyájasan és biztatóan szólt hozzám, amidőn az általa is észrevett elfogódottságommal és meghatottsággal álltam pár pillanatig előtte; leülésre kényszerített, kérdezve: Mivel lehetek öcsémnek szolgálatára? Nagy kéréssel jöttem Méltóságodhoz - mondám magamat összeszedve. Én is megkaptam Méltóságod felhívását, hogy március 15-ére, a félszázados évfordulóhoz méltó számot adjak. Gyula városának 1848-49-cel kapcsolatos legnagyobb eseménye, hogy Méltóságod akkor, és tudtommal csupán akkor egyszer, volt Gyulán, amint azt ebben a könyvben megírta - s ezzel a kezemben tartott Emlékeim című kötet vonatkozó lapját megmutattam neki. Arra kérem tehát - folytattam -, hogy amit itt két sorban tárgyal, kegyeskedjék nekem részletesen megírni s elküldeni, és így Méltóságod cikke lesz az az ünnepi rész, ami a számot díszszámmá fogja avatni. Jókai átvette tőlem a könyvet, és amint szemeimmel kísértem, a naplótöredéknek fenn idézett részletét futotta át, azután pár pillanatig gondolatokba merült, de rögtön megígérte: szívesen megírom, és idejében el fogom öcsémnek küldeni. Aztán megkérdezte tőlem, igazán olyan kevés 48-49-es esemény fűződik-e Gyulához? Mire elmondottam neki, hogy van egy nagyon is tragikus, 3 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Bp., 1907.1. 265-266. p.
