Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

szülötte, a magyar opera megalkotója pedig a színház karmestere volt. Erkel Rezsőnek innen származott az ismeretsége Laborfalvi Rózával és Schódelnével, a színház drámai s operai primadonnájával. A kastély főbejáratával szemben volt Erkel Rezső háza, most unokahúga, özvegy Hajóssy Ottóné Erkel Ágnes utódainak tulajdona. Ennek a háznak udvari végében, a mai Wènckheim Krisztina utcára nyíló melléképületében levő két szoba volt az ország két legnagyobb művésznőjének hónapokon át Gyulán a lakása. Jókai már említett naplótöredékében igen színesen írja le a Világost közvetlenül megelőző s követő napokat - élete legszomorúbb napjait. A szerencsétlen kimenetelű temesvári csata után, ahol Dembinszky hadserege megsemmisült, Jókai, a következőket írja: csak az volt az Aradon összesereglett országgyűlési képviselők között a kérdés: merre lehet még menekülni? „Nyáry azt monda barátainak, hogy maradjanak együtt s várják be nyílt homlokkal, aminek meg kell történni; legalább ne essék rajtuk az a szégyen, hogy a nemzet képviselőit kukoricák közt, mocsarakban fogdossák össze, mint egy szétszaladt guerillacsapatot. Csányi hidegvérrel ajándékozá el értékesebb holmijait, könyveit, pisztolyait, olyan embereknek, akikről azt hitte, hogy túl fogják élni. Midőn Nagy Sándor fájó sarcazmussal monda előtte, vajon közülünk hányan válunk meg fejünktől? »Mi ketten bizonyosan« feleié rá az öreg honfi, komolyan, hidegvérrel. Mikor pisztolyait osztogatta, én kértem, hogy adjon nekem is egyet. Szemembe nézett, s azzal haragosan elutasított: »Tedd, de ne mondd...« Én nagyon elszégyenlettem magamat, hogy arcom elárulta, mire gondolok s kimentem a szobából. Kiss Ernő utánam jött s megfogva karomat, addig beszélt hozzám, míg kibeszélte fejemből azt a sötét gondolatot, amit már homlokomon lehetett olvasni. O volt az, aki rábeszélt, hogy kedvem legyen újra kezdeni azt a megsiratott drámát, aminek élet a neve; ő volt az, aki arra a határozatra bírt, hogy meg ne adjam magamat sem a sorsnak, sem embernek, sem a halálnak s nem bántam meg, hogy ezt tettem és köszönöm neki a föld porában azt a szót, ami sorsomon határozott. - Önnek neje is van! Nőm Gyulán maradt el tőlem, odáig minden nyomorúságon átkísért. Elhatározám, hogy visszajutok hozzá, ha lehet."

2 Mikszáth - Jókai Mór élete és kora című jeles művében a következőképpen írja le, miképpen következett be ez a lehetőség. „Valóban a gondviselés sajátszerű műve, hogy amint másnap lehorgasztott fejjel megy az utcán, a mellette elhaladó fürhéces bricska kocsiról rászól a parasztkocsis: 2 Jókai Mór: Életem legszomorúbb napjai. Naplótöredékek. Marosvásárhely, 1998. 65-67. p. Az 1875. évi kiadás alapján.