Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében
zárult le teljesen, hanem egyes, valószínűleg később Gyulára érkező egységek esetében csak 24-én hajnalban vagy reggel történt meg. Máriássy emellett elmesél egy augusztus 23-án a Korona vendéglőben lejátszódott történetet is: egy arrogáns osztrák főhadnagyot, a honvédtisztek mellett kiállva egy orosz őrnagy utasított rendre. (I. m. 208.) 42 Uo. 66-67. 43 Uo. 66-67. 44 KósaL.:i. m. 192-193. 45 01áhGy..i.m. 401. 46 Vö.: Oláh Gy.: i. m. 401-402., Kóhn D.: id. művei, Implom József: Gyulai városismertető. Gyula, 1968. és 1973., Czeglédi Imre: Gyula. Útikalauz. 1989. és 1995. 47 Vö.: Hermann R.: i. m. 27-28., Németh Cs.: A honvédtisztek lefegyverzése Gyulán Gyulai Hírlap. 1999. aug. 20. 48 Steier L.: i. m. 418., Az aradi vértanúk. II. köt. 69. 49 Steier L.: i. m. 278-279., 395-396., Az aradi vértanúk. I. köt. 27-28., 177-178. 50 Steier L.: i. m. 277-278., Az aradi vértanúk. I. köt. 27-28., II. köt. 114., Bona Gábor: i. m. 330., Egervári (Potemkin) Ödön: A magyar hadsereg felbomlásának okai. In: Küzdelem, bukás, megtorlás. I. köt. 259-298. Oláh György arról számol be, hogy aug, 21-én Végh József gyulai polgár Anrep engedélyével megvendégelte a honvédtiszteket. A vendégség tulajdonképpen tanácskozás volt, s a Vécsey hadtesthez tartozó tisztek még az éjjel megszöktek, Doboz és Vésztő felé keresve menedéket. Másnap, látván a szökés sikerét, többen követték a példát. Ezt már az osztrákok is megsokallták, és Dobrzánsky Adolf császári biztos aug. 24-én Simándon rendeletet adott ki az orosz fogságból tegnap és tegnapelőtt megszökött, a Vécsey-féle hadtesthez tartozó katonatisztek elfogására nézve. (I. m. 405-406.) Oláh azonban itt is összekeveri a dolgokat, mert ez a rendelet nem Gyuláról megszökött tisztekre vonatkozott. Vécsey hadteste Borosjenőn valószínűleg aug. 20-án (Egervári és Bona szerint), mások szerint 21-én (Steier, Katona) adta meg magát az oroszoknak. Az nem kizárható, hogy e feloszló hadtestből még a fegyverletétel előtt némelyek elmenekültek és Gyulára jutottak, hiszen Vécsey maga is lovasságával együtt már aug. 19-én Nagyváradra érkezett, és ők ott tették le a fegyvert. (Vö.: A magyarországi hadjárat 1849. 329. és 848.) A rendeletben említett szökés viszont aug. 23-án (vagy esetleg 22-én) történt, amikor az oroszok foglyaikat Borosjenőről Zaránd, Szöllős felé kísérték. (Vö. még. Az aradi vértanúk. II. köt. 72-73.) E szökevényeknek ekkor már nem volt érdemes Gyulára menekülniük, mert Montenuovo már bevonult oda. 51 Steier L.:i.m. 424-425. 52 Steier L.: i. m. 419., Az Aradi vértanúk. I. köt. 25-26., II. köt. 62-64., 321. 328
