Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében

21-én kelt válasza Rüdigernek. E két dokumentumot Németh Csaba kutatta fel a Hadtörténelmi Levéltárban. 34 Rosonczy I.: i. m. 784-785. 35 Baudisz József visszaemlékezése. In: Görgey István: 1848 és 1849-ből. III. köt. Bp. 1888. 653-660. Idézi Katona Tamás. (Az aradi vértanúk. I. köt. 37-38.) 36 Oláh Gy.: i. m. 402-406. Rozvány György recenziója Oláh György monográfiájáról egy további jellemző történetet mesél el: „A mostani gyulai városházzal szemközt volt az időben egy nürnbergi kereskedés és ennek kirakatában Kossuth Lajosnak több porczelán és terra-cotta kis mellszobra. A boltból egy muszka katona-orvost láttam kilépni, kezében Kossuth mellszobrával, papírba még el sem takarva Egy honvédtiszt, ki már ösmerhette a muszka orvost, megszólítá ezt: »quid hoc domine Doctor« [mi ez, doktor úr?]. Ez megmutatva a kis szobrocskát, latinul felelte: »hoc est meum idolum!« [ez az én istenképem!]. Minthogy 8 napig tartott Gyulán a fogságunk, én ismételve elmentem ebbe a kereskedésbe, s kérdem a kereskedőtől: van-e még a szobrocskákból? felelte: Elkelt mind. Bár több lett volna. A muszkák mind megvették." (Századok. 1894. 257.) 37 Kóhn D.: i. m. 58-59. A kardot a gyulai Erkel Ferenc Múzeum őrzi. Garzó nemigen részletezi a fegyverletétel körülményeit, de arra ő is kitér, hogy többen nem voltak hajlandók fegyvereik átadására: „Gyulán mintha más légkörbe léptünk volna, az oroszok mint legyőzötteket vagy közönnyel, vagy éppen részvéttel néztek bennünket, és aszerint bántak velünk; az osztrákok nem titkolt ellenséges indulattal viseltettek irántunk. Mindezeket nem lehetett észre nem vennünk, de lélekállapotunk olyan volt, hogy arra sem az a részvét, sem ez az ellenséges indulat nem hathatott. Itt kellett átadnunk tiszti kardjainkat, amelyeket idáig hordoztunk: egy e célra kijelölt házban raktuk le azokat. E műtét alól némelyek kivonták magukat azáltal, hogy kardjukat egyszerűen elhagyták vagy eldugták; ami azonban csak úgy maradhatott észrevétlenül, hogy a legtöbben nem cselekedtek hasonlóképpen, mert különben még másnemű megaláztatás várt volna reánk. De a mi helyzetünkben nem is lehetett mást tenni, mint e három közül valamelyiket: menekülni, meghalni, tűrni; valódi önérzet itt dacban vagy kihívó magaviseletben nem nyilatkozhatott." (I. m. 95-96.) 38 Degré L: i. m. 160. Degré beszámol egy ebédről a kastélyban: „Ezredünk több tisztei, valamint a Hannover-huszároktól is, kik azelőtt járatosak s ismerősek voltak ^Oíenckheim József gróffal, oda mentünk ebédre. Néhány orosz tiszt, tábornok és ezredesek is voltak jelen. Egyszerre jön gróf Forgách Sándor, muszka öltözetben, gombján még a kancsuka is ott lógott. A huszártisztek mintha csak összebeszéltek volna, távoztak az ebédlőből s az éles eszű szellemes grófné azonnal követte őket, s a gyermekszobában teríttetett számukra. Egyenként aztán az orosz tisztek is ide vonultak." Elbeszélése szerint ezután került sor a fegyverletételre: „A délután keserves jeleneteknek volt megteremtője. A honvédtisztek tették le fegyvereiket az osztrákoknak. Tán azért siettek úgy vele, hogy túlessenek rajra, míg kéznél van az orosz karhatalom, mert eszökbe juthatna azoknak a vakmerő honvédeknek valami gonosz tréfát csinálni, ha csupán némettel van dolguk, s kard van a kezökben. Egészen biztosítani kellett magát, hisz a fegyvertelen emberekkel aztán majd el tud ő bánni. Akárhány tiszt kettétörte kardját s úgy dobta nekik oda." (Uo. 160-161.) 39 Az aradi vértanúk. II. köt. 52. 40 E két, Németh Csaba által gyűjtött dokumentumra már hivatkoztunk. Lásd a 33. sz. jegyzetet. 41 Közölte Katona Tamás. Az aradi vértanúk. II. köt. 65. Máriássy tévesen úgy emlékezik, hogy Montenuovo és Reischach együtt érkezett Gyulára: „Augusztus 22-én idejött Reischach és Montenuovo osztrák tábornok, s átvett bennünket; mit úgy adott tudomásunkra, hogy parancsot adott ki számunkra: oldalfegyvereinket azonnal személyesen egy e célra kijelölt helyiségben általadni, és itt neveinket beíratni. Ezen kínos kötelességteljesítés két napot vett igénybe." Ez bizonyára úgy értelmezhető, hogy a foglyok átvétele és a fegyverek átadása augusztus 23-án még nem 327