Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében

20 Steier L.: i. m. 262., 273. és Az aradi vértanúk. I. köt. 18. Máriássy János most megjelent emlékirata is azt erősíti meg, hogy a legénységet előbb Zarándra vitték, majd onnan Kisjenőn át Sarkadra: „Másnap, augusztus 14-én jókor reggel elkülönítették tőlünk tisztektől a legénységet, és azt kozákok kíséretében nem tudom hová vezették. Minekünk tiszteknek tudtul adatott, hogy készen legyünk a menetre Kisjenőre. Mihelyest a szükséges kocsik megérkeztek, elindultunk min­den podgyász és jószágunkkal, és még jókor délelőtt Kisjenőre értünk, hol a lakossághoz beszállá­soltattunk. (...) Ugyanaznap délután tudtunkra adatott, hogy másnap Nagyváradra visznek. Ezt azok, akik az orosz seregbe való átvételre jelentkeztek, igen jó ómennek tartották. Augusztus 15­én reggel elindultunk kocsikon csekély kíséret mellett Nagyvárad felé, de meglepetésünkre, nem sokára eltértünk balra Sarkad felé." (Máriássy János: Visszaemlékezések az 1848-49. évi szabad­ságharc alatt végzett szolgálataimra. Bev. és jegyz. Sugár István. Argumentum Kiadó, 1999. 205­206.) 21 Rüdiger segédtisztjének visszaemlékezését közölte Rosonczy Ildikó: Orosz forrás a sza­badságharc végnapjairól. Rüdiger segédtisztjének visszaemlékezése - Hadtörténelmi Közlemé­nyek. 1984. 4. 761-787. (A Zarándról idézett részlet a 781. oldalon található.) E visszaemlékezés szerepel A magyarországi hadjárat 1849 című kötetben is (511-557.). A továbbiakban a folyóirat­közlés alapján idézzük. 22 A magyarországi hadjárat 1849. 566. Rüdiger segédtisztje szerint a Világostól Kisjenő felé vezető úton kísért foglyoknak legalább az egyharmada megszökött. (Rosonczy L: i. m. 780­781.) Garzó Imre tüzértiszt azt írja, hogy még 13-án éjjel Kisjenőre, azután Sarkadra kísérték őket az oroszok, külön csoportban a tiszteket, s külön seregben a többi honvédséget. (Garzó Imre: Életem és az abból merített gondolatok. Sajtó alá rendezte Blazovich L. és Varsányi P. I. Bp. 1978. 95.) 23 Steier L.: i. m. 383., 387. és Az aradi vértanúk. II. köt. 37. 24 Hermann R.: i. m. 23. A község 1850. jún. 22-i folyamodványában azzal indokolta kölcsön iránti kérelmét, hogy az oroszok nyolc napig voltak Sarkadon (vagyis valószínűleg aug. 15-től 23-ig), és 57 ezer forintnyi kárt okoztak a határban. Márki Sándor szerint a Világosnál elfogott tiszteket és a legénységet is Sarkadra kísérték, és azt is említi a foglyok laza őrizete kap­csán, hogy az első őröket csak 20-án este állították fel. (Sarkad története. Bp. 1877. 69-70.) Az oroszok gyakorlata - amint Kisjenő, Sarkad és Gyula esetében kitűnik - az volt, hogy a legénysé­get (őrmesteri rangfokozatig) a településeken kívüli táborban helyezték el, a tiszteket pedig a településeken belül kijelölt táborban, illetve a lakosokhoz beszállásolva. 25 Rosonczy L: i. m. 781-784. Joszif Romanovics Anrep altábornagy és főhadsegéd fel­ügyeletére voltak bízva a hadifoglyok, akit a debreceni csata után állított Paszkevics a 2. könnyű­lovas hadosztály élére. (Rosonczy I. jegyzete.) Máriássy János is említi, hogy augusztus 15-én vitték őket Sarkadra. (Lásd a 20. jegyzetet.) Az ő visszaemlékezése is tartalmaz a sarkadi napokról néhány érdekes mozzanatot: „Sarkadon tudtunkra adatott, hogy itt maradunk, és azonnal el is szállásoltattunk a lakosságnál. Sarkad mellett egy nagy csapat orosz tanyázott a szabad ég alatt; benn a helységbe - kívülünk - csak néhány orosz tábornok volt beszállásolva. Az oroszok első pillanattól kezdve végig igen nyájasan és emberségesen, sőt lovagiasan viselték magukat irányunk­ba, és minden géné nélkül szimpatíroztak velünk, míg ellenben az osztrák hadseregről nem hízel­gőén nyilatkoztak előttünk.Tábornokaink bejáratosak voltak az itt beszállásolt orosz tábornokok­hoz, kik által többször megvendégeltettek. (...) Hatnapi itteni tartózkodás után [aug. 20-án] hírt kaptunk, hogy másnap Békés-Gyulára visznek, s itt az osztrákoknak fogunk átadatni. Ezen hír leverőleg hatott főleg azokra, kik orosz szolgálatba reménylettek jönni. Az orosz tisztek biztattak bennünket cárjuk mindenhatóságával, de az már nem volt képes bennünket megnyugtatni. Más­nap, augusztus 21-én délután elindultunk Békés-Gyulára, s ideérve megtudtuk, hogy az átadás másnap fog megtörténni." (I. m. 206-207.) 26 Degré Alajos: i.'m. 159-160. Különös, hogy Garzó Imre nem említi emlékiratában a 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom