Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében
des, aki augusztus 19-én Karánsebes közelében tette le a fegyvert az osztrákok előtt. (A hagyomány szerint ő is Gyulán volt, de ez nyilvánvaló tévedés.) Vele együtt adta meg magát D essewfry Arisztid tábornok is. Mindkettőt Temesvárra vitték, majd onnan Aradra. 49 Vécsey Károly hadteste Borosjenőn tette le a fegyvert az oroszok előtt, Vécsey pedig lovasságával eljutott Paszkevicshez Nagyváradra. 50 Augusztus 25-én, miután Gyuláról megérkeztek a foglyok Aradra, Haynau diadalmasan sorolhatta az erődbe elzárt honvéd tábornokokat, akik közül akkor már csak Vécsey hiányzott. 51 A hagyomány szerint Gyulán volt Ormai (Auffenberg) Norbert honvéd vadászezredes, Kossuth szárnysegéde is. A fegyverletételkor azonban semmiképpen nem lehetett itt (legfeljebb korábban fordulhatott meg Gyulán), mert ő az elsők egyikeként esett áldozatul Haynau bosszújának. Pankotán fogták el, és már augusztus 22-én kivégezték Aradon. 52 Gyulát, a remény utolsó szigetét elhagyva, a hős honvédtisztekre halál, börtön vagy az osztrák hadseregbe való besorozás várt. Az út, amelyen már nem kísérjük őket tovább - Oláh György szavaival -, Gyulától az aradi Golgotáig vezetett. JEGYZETEK 1 Az orosz és osztrák álláspontról, Haynau eljárásáról elsősorban az alábbi két munka alapján írtuk a néhány bevezető mondatot: Az aradi vértanúk. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. I—II. köt. Bp. 1979. és Hermann Róbert: A szabadságharc végnapjai. In: Világostól -Aradig (Egy emlékülés naplójából) Gyula, 1999. 9-29. További fontos művek a szabadságharc utolsó eseményeiről, a vértanúkról és a honvédtisztekről: Steier Lajos: Haynau és Paskievics. Ismeretlen adalékok az 1848-49-iki szabadságharc történetéhez. I—II. köt. Bp. é. n., Küzdelem, bukás, megtorlás. Emlékiratok, naplók az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végnapjairól. Szerk.Tóth Gyula. I—II. köt. Bp. 1978., A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Vál. Rosonczy Ildikó. Bp. 1988., Az emlékező város. Október 6. Arad 1849-1999. Kovách Géza gyűjtése és írásai. Arad, 1999., Bona Gábor:Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1983. A gyulai fegyverletétellel legújabban Hermann Róbert és Németh Csaba előadásai foglalkoztak komolyan. Az előbbi előadása már megjelent nyomtatásban (előbb idéztük), Németh Csaba először egy újságcikkben összegezte eredményeit: A honvédtisztek lefegyverzése Gyulán - Gyulai Hírlap. 1999. aug. 20. Az összegyűjtött dokumentumok javát az Erkel Ferenc Múzeum általa megrendezett kiállítása („Csak meghajolánk, de el nem törénk." A gyulai fegyverletétel emlékezete) mutatta be 1999-ben. Most jelent meg: Németh Csaba-Szigeti Zoltán: 1848-49-es Honvédtiszti Emlékhely. (Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára 648.) Veszprém, 2000. 2 Degré Alajos: Visszaemlékezéseim (Az 1848-9-ik év előtti, alatti és utáni időkből.) I—II. köt. Bp. 1884. (2. kiadás) II. köt. 166. Gróf Teleki Sándor is hasonlóan ír: „A világosi fegyverletétel után meghurcoltak bennünket a szégyen-gyalázat kálváriáján, állomásaink voltak Borosjenő, Sarkad, Gyula és végre az aradi vár." (Borosjenő tévesen szerepel Kisjenő helyett a stációk sorában.) Teleki Sándor emlékezései. Vál. Görög Lívia. Bp. 1958. 221. 3 B. Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek 1824-1886. II. köt. Bp. 1887. 300-301. és 305-306. A név nélkül említett magyar mágnás, gróf Forgách Sándor hadseregbiztosként volt beosztva az orosz sereg mellé. 323
