Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

Színmagyar helységekből is történt szervezett és tömeges deportálás. így a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből és a Hajdúságból, valamint a beregi - szatmári részekből ismertek ilyen esetek.

69 A Kárpátaljáról, ami a háborút követően a Szovjetunió része lett, tízezerszámra hajtották el a magyar lakosságot kényszermunkára. A szervezett deportálás (amit meg kell különböztetni az ország egész területén akkoriban divatban volt alkalomszerű "hadifogoly" - szerzéstől) mindemellett elsősorban a német nemzetiségűeket sújtotta. A párhuzam és az összehasonlítás érdekében kövessük nyomon néhány, a korábban tárgyalt békési - csanádi régión kívül eső magyarországi német település tragédiáját 1944-45 fordulóján. Bonyhádon 1944 augusztusában már előkészületek történtek a németek evakuálása érdekében. A magyar hatóságok és a papság ellenpropagandája hatására azonban sokan nem csomagoltak össze, majd nem is menekültek el. Ebben jelentős szerepe volt azoknak a híreknek, melyek szerint nem lehet bántódása azoknak, akik hűségesek voltak az országhoz. A környék mintegy 80 000 németjéből így csak mintegy 12 000 menekült el a front közeledtével Németországba szervezetten, a többit viszont elérte a deportálás, majd a kitelepítés: éppen azokat, akik nem voltak se Hitler, se Szálasi szekértolói...

70 A Bácsalmás meíleti Katymárról (e település lakóinak 80%-a volt német anyanyelvű; ezek mintegy fele volt korábban volksbundos) a lakosság fele önkéntes alapon elmenekült a Vörös Hadsereg közeledtével. A község a szovjet megszállás előtt még heteken át a szerb partizánok erőszakos cselekedeteinek is ki volt téve. A partizánokat a helybeli szerbek közül is többen segítették. Jó néhány embert vittek el Szerbiába kényszermunkára; ezek sohasem kerültek elő. Ezután következett a szovjet katonaság szabad rablása. A németek deportálása (mármint azoké, akik addig nem menekültek el Németországba) itt 1945. január 14-15-én történt. Az emberek összeszedésében a szerb partizánok is közreműködtek. Kb. 280 embert vittek el, nem sokat törődve a korhatárral. Egyes bújkálókat még márciusban is el-el fogtak és elhurcoltak ismeretlen helyre.

71 Gyönkre (Tolna megye) 1944. december 1-én vonult be a Vörös Hadsereg. Következett a szokásos rekvirálás, az erőszakosságok sora. A német nyelv használatát a parancsnokság megtiltotta, még a templomban is. 280 embert vittek el innen is a írásában is. (Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Bp., 1989. 79-; Szabó Á. Ferenc: Az apokalipszis mérlege - Valóság 1989/7. - 73. A hadifogoly veszteségeket ld. uo.). 69 Ld. Szebeni Ilona: Az Internirova láger - Kapu II. 8./13.; ld. még ; Sára Sándor Csonka -Bereg című filmszociográfiáját - Alföld 1986/6., 7. Siemenszky Stefánia úgy tudja, hogy összesen kb. 90 ezer nőt hurcoltak el Magyarország németlakta ill. színmagyar területeiről; Csepel környékén állítólag volt egy zsidó női tábor, 1500 fővel: Siemenszky cikke szerint őket is deportálták, mivel a nevük német hangzású volt(!) - "Megélnek...?"- Magyar Nemzet 1989. szept. 12./6. 70 Das Schicksal... (i.m.) 10. 71 Uo. 8. 23